1. Repülő mókusok (Petaurista Desm.)

[Régi nevén: Pteromys.]

A denevérek farkvitorlájának megfelelő hátsó vitorla a hátsó végtagok bokaízülete közt feszül ki, s a fark tövét is befogja. Sűrűn szőrözött farka egyszerűen bozontos. Zápfogaik lekerekítettek és kisebbek, mint a valódi mókusoké.

A repülő mókus vagy taguán (Petaurista oral Tick.)

[Régi nevén: Pteromys petaurista.]

Repülő mókus vagy taguán (Petaurista oral Tick.).

A „taguan” családjának legnagyobb tagja, testi arányaiban majdnem a házi macska nagyságát éri el; testének hossza kb. 60 cm, farkáé ugyanannyi, magassága a marjánál 20 cm; kiterjesztett végtagokkal közel 60 cm széles. Teste megnyúlt, nyaka rövid, feje aránylag kicsiny és orra hegyes. Fülei rövidek, szélesek, hegyesek és felfelé állók, kiülő szemei nagyok. Hátulsó végtagjai észrevehetően hosszabbak az elülsőknél, előbbieknek 5, utóbbiaknak 4 ujja van, amelyek a lapos körömmel fedett csökevényes hüvelyk kivételével rövid, hajlott és hegyes körmökkel ellátottak. A repülőbőr az elülső végtagoknál kezdődik, a test két oldalán hátrafelé húzódik és a hátulsó végtagokhoz kapcsolódik, ahonnan testhez símul és csak ott szembeötlő, ahol a kéztő sarkantyúszerű csontja borított; bundája a testen és a végtagokon tömött és rövidszőrű, a hátoldalon durvább, mint a hasoldalon és a farkon; vitorlája a szélén levő rövid, finom szőröcskék következtében rojtozottnak látszik. Füle mögött egyes szőrszálak pamaccsá hosszabbodnak, pofáján pedig sörtével borított szemölcs van. Bajuszsörtéi nem nagyon hosszúak és merevek. Mint minden éjjeli állaton, úgy a taguánon is néhány szál tapintósörte áll a szem fölött, ezen fontos szerv védelmére. Színezete a fej felső részén, a háton és a farktőnél szürke és fekete keveréke, mert egyes szőrök teljesen feketék, egyeseknek pedig a vége szürkésfehér. A fej két oldala és a nyakszirttől az elülső végtagok felé húzódó sáv vagy a hátoldalhoz hasonló színű, vagy gesztenyebarna. Arcorra elől fekete, füle világosbarna és a mögötte levő pamacs sötétbarna. Bundája a hasoldalon piszkos szürkésfehér színű, a test közepe felé kissé világosabb. A vitorla felső része feketésbarnától a gesztenyebarnáig változik, világos hamuszürkével szegélyezett, alsó részén szürke, kissé sárgás árnyalattal. Lábai vöröses gesztenyebarnák, vagy vörösesfeketék; farka fekete.

A repülő mókus hazája Kelet-India és Ceylon. Ott, ahol kiterjedt erdőségek vannak, egyenként vagy párosával tanyázik a legsűrűbb részekben és igen kedveli a legmagasabb fákat. Napközben fák odvaiban alszik, az éj beálltával előjön és rendkívül ügyességgel, gyorsasággal és bátorsággal ugrál és kúszik a fák koronái közt, vagy hatalmas ugrásokkal igyekszik egyik fáról a másikra, de mindig felülről lefelé. Végtagjait ilyenkor vízszintesen kiterpeszti s ezáltal széles ejtőernyővé feszíti ki vitorláját; Jerdon 60 m távolságú ugrásokat is megfigyelt. Farkát kormánylapátul használja és úgy mondják, az állat képes hirtelen fordulattal lebegésének irányát ugrás közben is megváltoztatni. Sanderson azonban azt állítja, hogy a bennszülöttek az állatot, amely a levegőben már nem tud eltérni irányától, lebegési vonalának végpontjánál várják és bottal ütik agyon. Érzékszervei közül látása és hallása meglehetősen, a többiek nagyon tökéletlenül fejlettek. Értelmileg nagyon különbözik a mókusoktól. Értelmi képességei igen csekélyek és tetemesen félénkebb is, mint a napvilágot kedvelő rokonai. A legcsekélyebb zörej rettegéssel tölti el és sietős menekvésre indítja. Indiában köztudomású félénkségét ki is használják, amennyiben holdfényes éjtszakákon ügyesen olyan faágak felé hajszolják, melyeken zsákszerű hálókat állítottak fel. Amint az állat e zsákokba belemegy, azok a fáról leesnek, nyílásuk összehúzódik és így e félénk vad elevenen jut a vadászok birtokába.

Életmódját nagyon hiányosan ismerjük, mivel az állat megfigyelése igen nehéz, tekintettel arra, hogy csak éjjel és akkor is csak az erdőségek mélyén mutatkozik. Jerdon szerint különféle gyümölcsökkel, rügyekkel és kérgekkel táplálkozik, Tickell szerint alkalomadtán rovarokkal is. Swinhoe egy Kínában található rokonfajról, a P. alborufus A. M.-E.-ről beszél. Kámforgyüjtők egy öreg, magas fán nagy fészket vettek észre és a fát kidöntötték. Zuhanás közben a fészek félresodródott és két nagy repülő mókus ugrott ki belőle s egy szomszéd fára menekültek. A terjedelmes, kb. 1 m átmérőjű, száraz ágakból készített, fűvel kipárnázott és egy oldalnyílással ellátott fészekben emberek egy élő porontyot találtak.