1. Repülőkutyák (Pteropus Briss.)

A legszorosabb értelemben vett repülő kutyák, vagy – amint hosszúra nyult arcorruk alapján többfelé nevezik – repülő rókák általános fölfogás szerint a legeredetibb nagy denevérek, úgyszólván ők alkotják a törzscsoportot. Ezt egyfelől rendkívüli nagy – Madagaszkártól a Seychelleken, Elő-Indián, Ceylonon, Hátsó-Indián s az ottani szigetvilágon át Dél-Japánig, Új-Guienáig, Ausztráliáig s a déli szigetekig való – elterjedtségük, másfelől fajokban és alfajokban – számszerint mintegy 70! – való gazdagságuk is bizonyítja. Ezenkívül fogazatuk is olyan, amely a mai fölfogás szerint a legteljesebb, vagyis a legkevésbbé módosult. Összesen 34 foguk van, fogképletük 2. 1. 3. 2. - 2. 1. 3. 3. A nagyon fejlett vitorla a combok közt csak keskeny bőrszegélyt alkot.

A nemzetség földrajzi elterjedését illetőleg kiemelendő, hogy míg azt a Komori-szigeteken két faj is képviseli, s ott igen gyakori, a 200 tengeri mérföldnyire eső Afrika szárazföldjén nem fordul elő.

A repülőkutya v. kluang (Pteropus celaeno Herm.)

Nagy repülőkutya csontváza.

Nagy repülőkutya (Pteropus celaeno Herm.).

A repülő kutyák legnagyobb faja. Teste 40 cm hosszú, és szárnyaival 1.5 m-t fog be. Háta mély barnásfekete, hasa rozsdásfekete, feje és nyaka vörhenyes rozsdássárga, vitorlája feketésbarna.

A kluang, vagy mint a német irodalomban elferdítve olvashatjuk: „kalong” az indiai szigetvilágban, nevezetesen Jáván, Szamutrán, Banda és Timor szigetén honos. Mint családja többi tagjai, a nagy repülő kutya is vagy nagyobb erdőségekben, vagy pedig azokban a gyümölcsfaligetekben tartózkodik, amelyek Jáva minden faluját körülveszik. Az állatok leginkább a kapok-fa (Eriodendron) és a durián (Durio zibethinus) vízszíntes ágain szeretnek pihenni. Ezekre néha annyian telepszenek rá, hogy tőlük a fát sem lehet látni. Logan milliókra menő tömegben látta őket Szingapur szigete északi partjának mangrovés mocsaraiban a fákon csüngeni; este ez a fölszállott tömeg egészen elsötétítette a tájat.

A kluang tápláléka a legkülönfélébb gyümölcsből áll, különösen többféle fügefaj, mag a mangó, amelynek kedvéért tömegesen ostromolják meg Jáva gyümölcsös kertjeit, ahol gyakran jelentékeny károkat okoznak. De azért semmikép sem érik be csupán növényi táplálékkal, hanem a rovarokat és apróbb gerinceseket is üldözik. Újabban Schortt legnagyobb meglepetésére azt tapasztalta, hogy halat is esznek.

Itt-ott nemcsak kártékonysága miatt üldözik a kluangot, hanem húsáért is. A maláji rendesen szélcsővel vadászik reájuk s legérzékenyebb részükre: szárnyukra céloz.

A repülő róka (Pteropus medius Temm.)

A repülő róka hazája Börmától egyrészt Indián keresztül Ceylonig, másrészt nyugat felé az Indus folyóig terjed. Hindosztánban barbagál, badúr, Bengáliában badúl, Börmában pedig lengcsávi, lengnek stb. néven ismerik. Erdőkben, ligetekben, kertekben tanyázik; gyakran roppant nagy tömegekben. Ceylonban Tennent szerint a sziget minden partvidékén gyakori.

Teste mintegy 28 cm hosszú; szárnyaival 1.1–1.25 métert fog be. Füle csupasz és csúcsos hegyű, az arcorrnál hosszabb. Orra csupasz. Feje többnyire vörhenyesbarna; orra sötétebb, néha fekete. Nyaka hátulja és válla halványabb sárgásbarna. A torok közepén végigfutó sáv, valamint a mell és has vörhenyes világosbarna.

Mint valamennyi fajrokona, a repülő róka is általában társaságban szeret élni, s ha csak lehet, régi fákat választ nappali alvóhelyéül. Azok az ágak, amelyekre letelepednek, rövid időn belül elvesztik lombjukat, mert a repülő rókák karmaikkal a legkíméletlenebb módon össze-vissza hasogatják a kérgét. Napnyugta felé portyázni indulnak, s ekkor valószínűleg nagy területet járnak be, mert nagy számuk és túlságos falánkságuk miatt szükségképpen nagy területen kell szétoszlaniok. Különösen kedvelik az édes pálmabort, s azokban az edényekben, amelyeket a szingalézek a pálmabor összegyüjtésére a fák koronája alá állítanak, reggelenként gyakran találnak belefulladt repülő rókákat. Rókavörös bundájukban különös nagy, a pókokhoz hasonló élősködő rovarok (Nycteribia) találhatók.

Húsuk a bennszülöttek, s az érthető utálatot legyőző európaiak véleménye szerint is igen ízletes, különösen a hízás idejében, mert ilyenkor egész testük olyan, mint a szalonnába göngyölt húsdarab.

Valamennyi repülőkutya-faj közül a repülő róka jut el leggyakrabban élve Európába, s megfelelő ápolás mellett jó sokáig meg is él.

A madagaszkári repülőkutya (Pteropus rufus E. Geoffr.)

Pollen nagymennyiségben akadt Madagaszkár szigetén erre a fajra, amely annyira közel áll az indiai repülő rókához, hogy még Brehm is egy fajba tartozónak vélte a kettőt. Pollen gyakran látta az állatokat nappal is nagy magasságban repülni, amint valamely más erdő felé vonultak.

Ilyenkor úgy látszik, mintha varjúcsapat repülne odafönt, mert ezek a madarak is éppoly lomhán, egyenletes szárnycsapással repülnek, mint ezek a repülő kutyák. A madagaszkári repülő kutyák különösen a tenger- vagy folyampartot szegélyező erdők közelében szeretnek cirkálni.

Miként a szingalézek, a madagaszkári bennszülöttek is húsáért vadásszák a repülő kutyát.