5. Hosszúfejű repülőkutyák (Epomophorus Bennett.)

Ez a nemzetség teljes ellentétben áll legtöbb rokonával, mert hosszú, valósággal otromba fej, és csonka kúpalakú, vagy egyenesen lecsapott arcorr jellemzi. A hímek vállán különös szőrcsomó ötlik szembe. Ajkaik szélesek, petyhüdtek, nyujthatók; szájuk nagy. A fülszegélyen fehér szőrtincs látható. Egyes fajoknak van farkuk, másoknak teljesen hiányzik. A farok nincs a farkvitorlába belefoglalva. A fogak száma 28-ra csökkent. A fogképlet 2. 1. 1. 2. - 2. 1. 2. 3. Az Epomops alnemzetséget a két szélső metszőfog gyakori kihullása is jellemzi.

A hosszú fejű repülőkutyák Afrika lakói; a Szaharától délre a Fokvárosig előfordulnak, Madagaszkáron azonban nem találhatók. Legnagyobb számban a nyugati részek őserdős területein, különösen a Gabun-vidékén élnek.

A kalapácsfejű repülőkutya (Epomophorus monstrosus Allen.)

A Gabun-vidéken Du Chaillu fedezte föl ezt a sajátságos repülőkutya fajt. A hím arcorra szinte szörnyűnek mondható, mert aránylag óriási méretei mellett elől pajzs alakúan kiszélesedik. Ez az állat fejét egyenesen elriasztóvá és undokká teszi; ha hasonlatot keresünk hozzá, azt mondhatnók, hogy az öszvér fejének torzképét láthatjuk benne. Minthogy ennek a fajnak hiányzok a „vállrojtja”, külön alnemzetség rangjára emelték.

Sir John Kirk beszéli, hogy a hosszúfejű repülőkutyák leginkább fügét esznek, s Dobson is megjegyzi, hogy ezeknek az állatoknak nagy és széles ajkaik erre a föladatra rendkívül alkalmasak, mert a puha gyümölcsöket rágás közben rögzítik, s nedvüket igen jól ki tudják szopogatni. A hím ajkai jóval fejlettebbek a nőstényéinél. De még ennél is sokkal különösebb sajátsága ennek a fajnak az, hogy a gégefő valósággal mértéktelenül megnövekszik, úgyannyira, hogy ehhez foghatót egyetlen más emlősnél sem találunk. A gégefő a hím állatban olyan méreteket ölt, hogy körülbelül a gerincoszlop hosszának felével vetekszik, egészen a rekeszizomig lenyúlik, s csaknem teljesen elfödi a tüdőt.

Dobson ezt az egészen különlegesen kialakult, óriás gégefőt a füge-táplálékkal hozza szoros összefüggésbe. Erről ugyanis a következőket írja: „A füge tudvalevően üres edény-forma, amelynek belsejében sok apró termés ül. Ezt a gyümölcsöt, a repülőkutya egy könnyen le nem tépheti s össze nem rághatja, mert az állat gyönge fogai számára bizonyára túlságosan szívós. A legjobb megoldás tehát a repülőkutya szemszögéből az, hogy az édes nedvet a gyümölcs csúcsán levő kis nyíláson keresztül szopogatja ki”. Ennek a célnak szolgálatában állnak tehát az ajkak redőzöttségén, valamint az óriási méretű gégefőn kívül ennek különféle mellékszervei is. Ezeket együttesen – Dobson szerint – nagyon célszerű szivattyú-gépnek minősíthetjük. Ennek a fölfogásnak azonban mindenesetre megvan az a gyöngéje, hogy nem magyarázza meg, miért van a nősténynek sokkal fejletlenebb szivattyúberendezése? Ez az eltérő kifejlődés arra enged következtetnünk, hogy az aránytalan méretek az ivari élettel vannak bizonyos összefüggésben.