2. alcsalád: Hosszúnyelvű repülőkutya-formák (Carponycterinae)


FEJEZETEK

A nagy denevéreknek ez az utolsó alcsaládja, amely Miller Kiodotinae néven ismertet. A hosszúnyelvű repülőkutya-formák alcsaládja sem a fajok számát illetőleg, sem pedig egyéb tekintetben való jelentőség szempontjából nem mérkőzhetik az előbb tárgyalt alcsaláddal. Mint neve is elárulja, egyik nevezetes bélyege feltűnő hosszú nyelve, amelynek első harmada igen keskeny, s a nyelv hegyén hosszú, visszagörbülő pikkelyes szemölcsökkel födött. Ezenkívül apró, az ínyből alig kiemelkedő zápfogai is jellemzik. A hosszú nyelv használata módjára nézve nincsenek közvetlen megfigyelések. De minthogy nyelvüket elég messzire ki tudják dugni az állatok, bátran következtethetünk arra, hogy a nedvdús gyümölcsök levének kinyalogatására való. A pikkelyes szemölcsök a gyümölcsbe vezető rés tágítására alkalmasak. A táplálék fölvételének ezt a módját az apró zápfogak is valószínűvé teszik, mert hiszen ezek rágásra alig alkalmasak. Arcorruk is nagyon megnyúlt és erősen kihegyesedő.

A hosszúnyelvű repülőkutyák, egyetlen nyugatafrikai faj kivételével, mind Elő- és Hátsó-Indiában, a Szunda-szigeteken, Ausztráliában, Új-Guineában és a Salamon-szigeteken élnek. Trouessart katalógusa (1904) szerint 7, Miller még újabb (1912) áttekintése szerint pedig 9 nemzetség tartozik ide. Megjegyzendő, hogy csaknem mindenik nemzetségbe csak egyetlen faj tartozik. Ez alól csupán a Carponycteris nemzetség kivétel.