1. Hosszúnyelvű repülőkutyák (Carponycteris E. Geoffr.)

Az ide sorozható állatok rendszerint nagyon kistermetűek. Életmódjuk részleteiről alig tudunk valamit. Vitorláik kifejlődése alapján több alnemzetségre tagolják.

A pápua repülőkutya (Carponycteris papuana Mtsch.)

Ezt a kistermetű repülőkutya-fajt Matschie Német-Új-Guineából írta le. Jellemző bélyege az, hogy nagyon kevéssé fejlett a farkvitorlája. Közeli rokonával, az ugyanonnan leírt C. novae-guineae-vel együtt főleg mézzel és apró rovarokkal táplálkoznak, s mindehhez bizonnyal hosszú nyelvük révén a virágok kelyhében könnyen hozzájuthatnak. Ezenkívül azonban a fakadó rügyeket, virágokat, s a fügét is megeszik.

A törpe repülőkutya (Carponycteris minimus E. Geoffr.)

Ennek a nemzetségnek ezt a faját már csak azért is föl kell említenünk, mert valamennyi repülőkutya faj között ez a legkisebb. Alig éri el a mi korai denevérünk nagyságát. Földrajzi elterjedtsége igen nagy: Elő-Indiától Börmán keresztül Ausztráliáig s a Bismarck szigetekig fordul elő. Szikkim meleg völgyeiben igen gyakori.