8. Vérszopó nagy denevérek (Desmodus Wied)

Ezekről a 7 cm-t alig elérő denevérekről még nagyon hézagosak az ismereteink. Ezt már az a körülmény is eléggé megvilágíthatja, hogy nagy számukhoz képest nagyon kevés megmart, illetőleg megcsapolt állatról szerzünk tudomást. Jellemző az is, hogy villámgyorsan marnak, s mihelyt csak érintik a bőrt, egy kis részt már le is „gyalulnak” belőle. Fogaikkal azonban nem tudnak az állat testébe belekapaszkodni.

Ebbe a nemzetségbe is két fajt soroznak, ezek Közép- és Dél-Amerikában honosak.

A rőt vérszopó denevér (Desmodus rotundus E. Geoffr.)

[Más neve: D. rufus.]

Bundája fölül vörhenyes, alul sárgásbarna. Hazája a Mexikótól Boliviáig és Paraguayig terjedő terület.

Ez a denevér-faj Burmeister szerint Minas Geraës tartomány barlangjait tömegesen lakja. Napközben kis csoportokban pihen a barlangok mennyezetén, de mihelyt világosság zavarja, hamarosan fölébred. Burmeister adatait Hensel lényegesen kibővítette. „A rőt vérszopó – úgymond – rendszerint nagy tömegekben gyűlik össze egyes barlangokban; néha azonban faodvakban is rábukkanhatunk. Az állatok befogása közt gyakran nyílt alkalmam azoknak a sebeknek tanulmányozására, amelyeket az őket elkapni szándékozó kutyáimon ejtettek. A sebek leggyakrabban a kutyák orrán és kezén voltak láthatók, s úgy találtam, hogy tökéletesen a lovakon ejtett sebekhez hasonlók. A vérszopók villámgyorsan marnak, s alig érintik a bőr felületét, ennek egy részén máris megállapítható a folytonossági hiány... Még sok homály környezi ezeknek a teremtéseknek életmódját...”

Ma már nem kételkedhetünk abban, hogy a rőt denevér kizárólag élősködő életmódot folytat. Braziliának a portugáloktól történt meghódítása óta, vagyis az első hírektől számítva, bizony elég hosszú idő telt el addig, amíg a kérdést Darwin végre megoldhatta. Ennek a nagy természettudósnak nyílt ugyanis alkalma Dél-Amerikában tett híres kutatóútja közben egy vampirt tetten érnie. Szolgája egy ló marján vérszíváson kapott rajta egy denevért, s az elfogott állat – Desmodus volt.