7. Vérszopó kis denevérek (Diphylla Spix)

A voltaképpeni igazi és tényleges vérszopó négy fajta denevér a Diphylla és a Desmodus nemzetségbe tartozik. Az annyira sajátszerű s az emlősök világában páratlanul álló élősködő életmódra a testszerkezet többrendbeli sajátosságából következtethetünk. „Ezek a denevérek – mondják az emlősökről szóló kiváló művük bevezetésében Flower és Lydekker – rágó- és emésztőkészülékeiket illetőleg annyira eltérnek saját családjukbeli társaiktól is, aminő eltérések az emlősök más hasonló rangú csoportjaiban nem tapasztalhatók; ezek az állatok egyedül vérszívásra rendezkedtek be, s életüket ezen a módon tartják fönn. Ezzel az életmóddal az emlősök osztályában páratlanul állanak.”

Két felső metszőfoguk igen éles és oly nagy, hogy a két szemfog közti teret egészen kitölti. Az előzápfogak nagyon keskenyek, hosszú koronáik éles szélűek; igazi zápfogaik csenevészek, vagy egészen el is tűntek. Nyelőcsövük rendkívül szűk, gyomruk bélalakú, bal sarkán vakbélszerű toldalékkal. Hiszen a vért – véli Lydekker – egyáltalán nem, vagy csak igen kevéssé kell megemészteni, mielőtt a szervezet fölszívná. A minden szilárd táplálék lenyelésére alkalmatlan szűk nyelőcsövön át a gyomorba jutó vér valószínűleg bizonyos lassú emésztési folyamat közben lassanként felszívódik, mialatt a jóllakott állat, bizonyos kábult mozdulatlanságban valamely barlang mennyezetén vagy faoduban csüng.

Dobson, Peters-szel együtt a vérszopó nemzetségeket nemcsak a tágabb értelemben vett hártyásorrú denevér-félék közé, hanem a hártyásorrú-formák alcsaládjába tartozóknak ítéli, amennyiben a gyümölccsel táplálkozó, bogyóevő denevérekkel, különösen a Brachyphylla nemzetséggel szoros rokonságot tartanak. Ez utóbbin ugyanis a sajátszerűen kialakult emésztőszervek feltünő bélyegei: a rendkívül szűk nyelőcső, a gyomor tág, elülső és rövid hátsó része szintén szembeötlők. Ilyenformán tehát a vérszopó életmód – bizonyos átmenet és kapcsolat révén – összefüggésbe jut a nem élősködő életmóddal. Egyébként pedig nagyon sok belső valószínűség szól a mellett, hogy a vérszopó életmód voltaképpen a gyümölcsszopás elfajulásából fejlődött ki.

A farkatlan vérszopó denevér (Diphylla ecaudata Spix)

A vérszopó kis denevérek két faja közül ez áll közelebb a többi hártyás orrúakhoz. Felső állkapcsában van egy igazi zápfoga, s ezenkívül még sarkantyúja is van. Kormányvitorlájának középső része egészen fejletlen. Ez a kis vampir, úgy látszik, csak Braziliában honos és elég gyakori. Igaz ugyan, hogy – Lydekker szerint – vérszíváson még nem kapták rajta, de semmi kétség sem foroghat fönn az irányban, hogy ez az ő állandó életszükséglete.