2. Fokföldi aranyos ásók (Chrysochloris Cuv.)

Éppúgy földalatti életet élnek, mint a vakondokok. Csakhogy míg az előbbiek erősen megszélesedett kezükkel ásnak, addig az aranyos ásók a középsőujjuk hatalmas karmaival ásnak. Fajuk közül itt kettőt tárgyalunk.

A közönséges fokföldi aranyos ásónak (Ch.aurea Pall.) különösen a turkáló orra kelti föl érdeklődésünket. A széles, csupasz bőr, mely egy ékalakú, vízszintesen lelapított szélben végződik, mindenesetre ásószervül szolgál. A szemeket és füleket általában nagyon nehezen lehet megtalálni. A végtagok nagyon rövidek és majdnem a bokáig meglehetősen a törzs bundájában rejlenek. A fark is csak a bőr alatt vehető észre. Sclater szerint az aranyos ásó és Fokföld kertjeiben közönséges, itt egészen közel a föld felülete alatt turkál giliszták és rovarbábok után. Bár ezért általánosan kártékonynak tartják, mégis sok hasznot hajt a kertésznek, mert a kártékony bábokat és pajorokat nagymennyiségben pusztítja. Az aranyos ásó nem épít olyan elágazó nagy lakást, mint az európai vakondok ő csak egy kerek fészket készít fűből, amelyben fiait szüli.

Az óriási aranyos ásó (Ch. trevelyani Gtr.) kétakkora, mint a többiek, meghaladja a 22 cm-t. A vidék kafferei bőrét dohányzacskónak használják, ezt bizonyítják Sclater példányai is a délafrikai múzeumban.

A még hátralevő rovarevő családoknak szélesebb zápfogaik vannak, kettős W alakú dudorokkal.