2. Ormányos cickányok (Petrodromus Ptrs.)

Kezei 5, lábai 4 ujjasak. Alsó karcsontjai összenőttek. Fogképlete 3. 1. 4. 2./3. 1. 4. 2. A P. tetradactylus fogazata Noack szerint nagyon ősi és egészen modern formák sajátságos keveréke. Föltűnő nagy agyveleje igazolja, hogy ősi szabású rovarevő létére rendkívül elkülönült (specializálódott) értelmes emlőssé fejlődött. Bundája lágy.

A délafrikai sziklafutó (Petrodromus tetradactylus Ptrs.)

Ennek a patkánynagyságú ormányos cickánynak a lábhüvelykujja egészen eltűnt. A nemzetiség neve: petrodromus=sziklafogó; ráillik nagyon, mert tényleg sziklás helyeken él és azok hasadékaiban és lyukaiban bujkál. A Zambézi vidékén honos.

A szultán sziklafutója (Petrodromus sultani Thos.)

A négyujjas ormányos cickányok legfontosabb faja, amely a Maszai-föld és Mombasza vidékétől a Gaca-földig és Kelet-Transzválig elterjedt. Sclater ezt írja életmódjáról: „Űrű bokrokban, földlyukakban vagy termeszek építményeiben tanyázik. Francis azt állította róla, hogy nagyon kedveli az antilopok trágyáját.” Ez azonban tévedés, amelynek az a magyarázata, hogy ilyen ürülékek mellett tanyázó rovarokra vadászik. „Nagyon jól szökdös és ugrik, s éles, a tücsökéhez hasonló hangja van. Este, rövidesen a naplemente után indul vadászatra.” (Böhm.)

A kis állat életmódjáról Vosseler közöl néhány megfigyelést. Hangsúlyozza, hogy az ormány nem olyan mozgékony, aminőnek vélnők. Különösen nagy szeme ad az arcnak kedves kifejezést, amelyet a szem körül elhelyezett fehér foltok is fokoznak. Meglepő az ügyessége, mozgékonysága a hosszú, rendesen a bundában elrejtett lábszáraknak, amelyekkel egész hátát végig tudja simogatni, s prémjét karmaival egészen a fark tövéig átfésülni. A műveletnél elfoglalt állásai, tartásai rendkívül komikusan hatnak. A tisztálkodás gyakori szüneteiben a lábbal belenyúl az illető oldal fülében, valószínűen, hogy a hallójáratban dúsan összegyűlő fülzsírt szőrének bekenésére használja. Kezeivel, valamint hosszú, keskeny, mozgékony nyelvével együtt arcát és hasoldalát tisztítja.

Fogságban vegyes táplálékkal tartják; nappal kevésbbé élénk, mint éjszaka. A legkisebb ijedtség arra készteti, hogy hátsó végtagjaival dobpergéshez hasonló zajt csapjon. Különben pedig még fiatal korban sem hallat semmiféle más hangot. Dobpergésétől a ketrecét körülszimatoló kutyák és macskák annyira megijednek, hogy gyorsan elémenekülnek. Kölyköket decemberben és januárban lehet találni. A fiókák háromnegyed esztendő alatt fejlődnek ki.