| 3. Négy ujjas ormányos cickányok (Rhynchocyon Ptrs.) | TARTALOM | 1. Mókus-cickányok (Tupaia Raffl.) |
A rovarevők rendjének utolsó családja. Nevük szerint hasonlítanak a mókusokhoz, ha ez a hasonlóság csak felületes is. Fejük hosszú, végén csupasz, tompa orrban végződik. Testük karcsú; farkuk hosszú, vagy nagyon hosszú, bozontos, kétsorosan szőrös. Bundájuk sűrű és puha. Fogazatuk 38–44 fogból áll, melyek közül a szemfogak szembeötlők, mert rövidebbek, mint a metszőfogak. A koponya hosszú, a járomcsont a közepén átfúrt, a lábszár csontjai különállók. A gerincoszlop a nyakcsigolyákon kívül 13 bordás, 6–7 bordanélküli, 2–3 ágyék és 25–26 farkcsigolyából áll. A szemek nagyok, a fülek hosszúkásan lekerekítettek, a végtagok ötujjúak, a lábak meztelentalpúak, az ujjak elválasztottak és rövid sarlóalakú karmokkal fegyverzettek. A nőstény négy emlője a hasán van. A mókuscickány-félék felső, széleskoronájú zápfogainak dudorai kettős W betűt mutatnak. A csontos szemgödör, fákon való nappali és a részben való növényi eledel magasabb fejlettség bizonyítékainak tekinthető. A harmadkori Galerix vagy Parasorex nemzetség – amelyet Éhik hazánk Miocén-korú rétegeiből kimutatott – a mókus-cickányt az elefántorrú cickányokkal köti össze.
A mókuscickány-félék Hátsó-Indiát és az indiai szigettengert lakják. Valódi nappali állatok, melyek rablásaikat napfényben végzik. Mint már említettük, nemcsak rovarokat esznek, hanem növényi eledelt is. Eleségüket rendesen fákon keresik, alkalmilag azonban a földön is.Evés közben gyakran ülnek mókusok módjára, s kezeikkel tartják zsákmányukat. Köntösük és mozdulataik is a mókuséhoz hasonlítanak; hazájuk bennszülöttei mind a kétféle állatot egy néven nevezik.
| 3. Négy ujjas ormányos cickányok (Rhynchocyon Ptrs.) | TARTALOM | 1. Mókus-cickányok (Tupaia Raffl.) |