2. család: Erszényes ragadozó-félék (Dasyuridae)

FEJEZETEK

Ez a család az ausztráliai erszényesekhez vezet, amelyek az ausztráliai kontinensen, Új-Guineában és a környéki szigetvilágon a ragadozókat és rovarevőket képviselik.

A ragadozó erszényeseknek nincsen kapaszkodó farkuk, mint az erszényes patkányoknak és farkuk szőrös. Egyébként azokban a jellegekben, melyek a legváltozékonyabbak, s az életmóddal legszorosabban összefüggnek, mint a fogazat és a végtagok alkotása, legkevésbbé térnek el az emlősök jellemző alaptípusától: tökéletes fogazatuk van és egyforma hosszú végtagjaik közül az elülsők mindig ötujjúak. A lábujjak nincsenek összenőve, tehát nem találkozunk náluk a visszafejlődés nyomával. De a hátsó hüvelykujjuk sokszor hiányozhat, vagy ha jelen is van, kisebb és karmokat nem hord.

Fogazatukban teljesen a ragadozókra emlékeztetnek: kis metszőfogaik és nagy szemfogaik vannak, zápfogaik pedig hegyesek. Legtöbb alakjukon a fogak száma 42–46 között váltakozik, de van egy csoport, mely 50–52 fogat visel. Nagyobb fajaik rablótermészetű húsevők, a kisebbek inkább rovarevők, sőt vannak fajok, melyek hangyákat is esznek. Megnyúlt fogsorukban, melyben a fogak egyöntetűek és hézagot nem alkotnak, s a differenciálódásnak még a kezdetleges fokán állanak, általában az emlősök primitív, ősi fogazatát pillanthatjuk meg. Feltételezhetjük, hogy ilyen fogazatuk lehetett azoknak az emlősöknek, melyek földünk történetében legelőször megjelentek. S valóban, földünk történetének középkorában, a Jurában már többféle erszényes állatnak és rovarevőnek állkapcsával találkoztunk, melyeket hosszú, háromcsúcsú zápfogaikkal Trituberculata-nak nevezhetünk el, ellentétben a még régebbi Multituberculata csoport alakjaival, melyek a Triaszban éltek, és egyesek szerint bizonyos tekintetben a csőrösemlősökkel hozhatók összefüggésbe. Zittel a Trituberculata-k mellett még a Triconodonta és Protodonta csoportokat állítja fel, amelyeket még a sokfogú erszényesek (Polyprotodontia) alrendjébe sorolnak, de már mégis az emlősök törzsfajának legmélyebbre nyúló gyökereihez vezetnek, minthogy fogazatuk még feltűnően hasonlít a reptiliákéhoz.

Zittel ugyancsak a Trituberculata csoportban egyesíti az erszényes-ragadozókat, az erszényes cickányokat, hangyászokat és az erszényes borzot. Osborn-nak, az amerikai paleontologusnak indítványára, – egy kis túlzással – e csoportok kihalt alakjait (Triconodonta és Orotodonta), mint az erszényesek előfutárjait Prodidelphya néven választhatjuk el az ősi rovarevőktől – az Insectivora primitiva-któl – a szerint, amint állkapcsaik szögletnyúlványa az erszényesekre jellemzően befelé hajlott-e, vagy sem. S ez a felosztás talán több fényt derít ezeknek az apró, de igen ősi emlősállatoknak törzsfejlődésére, és kiderül, hogy szervezetünkben a csúszómászók jellegeit az erszényesekével és rovarevőkével egyesítik. A reptiliaszerű ősemlőst a Dromatherium sylvestre Emmons-ban kell megpillantanunk, melynek maradványait északi Carolina triaszkori rétegei őrizték meg, míg az ősi erszényeseket és ősrovarevőket a Trconodonta és Trituberculata kihalt családok képviselik, a szerint, amint alsó állkapcsuk szögletnyúlványa jellemzően befelé hajlott, vagy sem. Ezek szerint az angol Jurából ismeretes Amphitherium prevosti Blainv. mellé, mely már Cuvier-nak szemet szúrt s amelyből ő érdekes következtetéseket vont le, a Dryolestes priscus Marsh csatlakozik, mely Wyoming felső jurakori rétegeiből ismeretes s ezek mellett foglalhat még helyet az erszényes hangyász, mely ma is él Ausztráliában.