3. Szövőcinege (Anthoscopus Cab.) | TARTALOM | A BARKÓS CINEGE ÉLETMÓDJA |
FEJEZETEK
A nádi cinege-nemzetség oly lényegesen különbözik az igazi cinegétől, hogy Hartert hajlandó azokat a Paradoxornithinae csoporttal egyesíteni, sőt akadt olyan kutató is, aki egyáltalában ki akarta venni őket a cinegefélék családjából. Jellemzi a nemzetséget a nyúlánk, a kávaéleknél behajló és begörbülő csőr, melynek alsó kávája majdnem egészen egyenes. A tojásdad alakú orrlyukakat boltozatos bástyácska borítja, viszont ezt gyenge tollpamacs védi. Az első evezőt apróka, merev lándzsaalakú tollacska alkotja, amely még tán akkora sincsen, mint a fedőtolla. A harmadik, negyedik, ötödik evező a leghosszabb. A láb erőteljes, az ujjak hosszúak és éleshajlású erőteljes karmokkal fegyverzettek. A farok hosszú, a külső széle felé erősen lépcsőzetes, a tollazat rendkívül sűrű és jócskán testhez álló. A nyelőcső a második harmadában enyhén kitágul. A tojó különbözik a hímtől, viszont a fiókák is különböznek a szülőktől.
A palaearktikus madárvilágban csak két formája fordul elő, az egyik a nyugati, a másik a keleti barkós cinege.
A nyugati barkós cinege (Panurus biarmicus L.)
Fejebúbja és tarkója szép hamvasszürke. Háti oldala a középső farktollakat is beleértve, tiszta világos fahéjvereses színű, a felső farkfedőkön és a mell oldalain világos rózsaszínű futtatás. A hasi oldal középső része tiszta fehér. A szemsávtól kezdve, a pofákon végig megnyúlt tollakból álló barkója van. Az alsó farkfedőtollak is feketék. Az evezőtollak feketebarnásak, az elsőrendű evezők külső zászlaja, úgyszintén azok fedőtollainak külső zászlaja ezüstfehér. A másod-, illetőleg harmadrendű evezők külső zászlaja élénkebb fahéjveres, mint a háti oldal többi része, a legkisebb karevezők feketék, külső zászlajuk széle fahéjveres, belsőé rozsdasárgás. A külső kormánytoll fehér, a belső töve fekete, a kívülről számított második és harmadik kormánytollnak csak a vége fehér. A nőstény színei fakóbbak, halványabbak. A háti oldal világosabb alapon sötétebben pontozott, a barkó éppen csak jelezve van, nem is fekete, hanem inkább fehéres. Az alsó farkfedők halavány rozsdasárgák. A fiókák háta igen sötét, majdnem fekete. Szeme narancssárgásbarna, a csőr szép sárgaszínű, a láb fekete. 1895 óta a barkóscinegét Angliában törvény védi.
A keleti barkós cinege (Panurus biarmicus russicus Brehm)
Hartert szerint abban különbözik a nyugati formától, hogy színezete jóval tisztább, világosabb, különösen a háta fakóbb színű. A felső farkfedőkön mindig tisztán kivehető halvány rózsaszínű fény látható. A hátsó karevezők belső zászlójának színe mindig tisztább fehérszínű. Hartert 39 példány vizsgálata alapján különböztette meg ezt a formát a nyugatitól, mely azért fontos ránk nézve, mert a Magyarországon előforduló barkós cinegék is ehhez a formához tartoznak.
A magyar barkós cinegék tojásmérete Jourdain szerint 17.47x14.06, tehát valamivel nagyobb, mint a hollandi és angol barkós cinegéké.
3. Szövőcinege (Anthoscopus Cab.) | TARTALOM | A BARKÓS CINEGE ÉLETMÓDJA |