Akilihoa (Hemignatus Leht.)

Az akilihoakhoz 6 faj tartozik, amelyek közül két-két faj fordul elő, a Hawai, Oahu- és Kauai-szigeten és pedig mindegyiken egy kisebb és egy nagyobb. Mint föntebb említettük, az alsó káva sokkal rövidebb, néha csak félakkora, mint a felső; a csőr erősen hajlott.

A sötét akihiloa (Hemignatus obscurus Gm.)

A Havai-szigeten előforduló nagyobbik faj a sötét akihiloa. Csőre barnásfekete s majdnem félkörben hajlik lefelé. Orrlyukai bőrszerű pikkellyel vannak fedve. Lába szennyesbarna, hátsó ujja aránylag hosszú. Színezete általában olajzöld, a hasi oldalon a legvilágosabb, ahol sárgába hajlik. Evező- és kormánytollai sötétszürkések, utóbbiakon köröskörül sárgászöld szegélyezés van. Lábán a tollazat a csűd fölött fehér.

Már különös csőralakja is azt bizonyítja, hogy sokkal kevésbbé mézevő, mint a többi családjabeli madár. Perkin a megfigyelése szerint majdnem kizárólag rovarokkal él. Amikor élelem után jár, hosszú, hajlott felső káváját beledugja a féregrágta lyukakba vagy a kéregrepedésekbe, az alsó káva hegyét pedig nekitámasztja a lyuk szélének s ezáltal mint emeltyűvel sokkal könnyebben lehánthatja a fa kérgét. A férgek kiszedésénél a felső kávával csaknem egyforma hosszú nyelvének is nagy hasznát veszi. Néha-néha erőteljesen rákoppant a kéregre s ez a hang jó messzire elhallatszik. Ennek a hangnak egyrészt az a célja, hogy a korhadtabb kéregrészeket szétaprózza, másrészt, hogy a rovarokat fölriassza. Ilyenkor tágranyitott csőrrel erősen vág a kéregre a jól hátrahajlik, hogy a koppantást megfelelő lendülettel végezhesse. Miután egy darabig kopogtatott, elrepül a fáról, egyet-kettőt térül-fordul, mialatt a levegőben is el-elkap valami útjába kerülő rovart. Amikor ezt lenyelte, nyugodtan visszatér a fára, előbbi foglalatosságához s folytatja a kopogtatást, kéreghántást ott, ahol abbahagyta.

Éneke meglehetős rövid, de kellemes és a madár egész lényéhez hűen csupa élet és erő.