9. család: Mézmadár-félék (Nectariniidae)

FEJEZETEK

Mézmadár (Nectarinia Ill.-Hedydipna.)

A mézevő-félék családjával nyilvánvaló rokonságban vannak. Csőrük és nyelvük általában hasonló alkatú, de abban már eltérnek tőlük, hogy nem 11, hanem csak 10 elsőrendű evezőjük van. A csőr többé-kevésbbé hosszú, vékony, hengeres, hajlott, gyakran sarlóalakú. A csőr végharmadán a kávaélek igen finoman fűrészeltek. A nyelv hosszú, keskeny és nagyon hosszúra előreölthető. Mint Gadow mondja, „a nyelv szabadonálló része lényegében hosszú, kettős csőből áll. A belső lágy cső a külső merevebb végéhez csatlakozó csőrész (kiöltött állapotban lévő nyelvnél) betüremkedéséből keletkezett. Vagyis ezek olyanformán öltik ki nyelvüket teljes hosszúságára, mint ahogy a mi csigánk a félig kitolt tapogatójából a szemét is kitolja. A nyelv széle gyakran sajátságos s az egyes fajokra jellemző módon hasadozott”. A délafrikai Promerops Briss. nemzetséghez tartozó fajok farka feltűnően hosszú, majdnem háromszor akkora, mint a szárny, és lépcsőzött. Általában apró madarak; a hímek gyönyörű színezetűek s pompás tollruhájuk többnyire fémfényben ragyog, úgyhogy joggal viselik „az Óvilág kolibrijei” nevet.

A családba közel 250 faj és alfaj tartozik, amelyeknek csaknem a fele Afrikában honos. Ahol otthon vannak, ott mindenütt közönségesek és páratlan ékességei az erdőnek, csalitnak, kerteknek. Életmódjuk, viselkedésük rendkívül vonzó, hiszen az egész rendben ezek a legkedvesebb, legügyesebb madarak. Gyakran bejönnek a kertekbe is s az emberektől semmit sem félve, settenkednek a lakóházak közvetlen közelében. Amikor Északkelet-Afrikában a fügekaktusz virít, a vidéken előforduló fajok mind ide sereglenek. Ugyanezt tapasztaljuk az erdőkben, ha valahol a többi fa közé elrejtve egy-egy mimóza virágzik; egyáltalában fölkeresnek minden olyan fát, amelynek virágait rovarok is látogatják. Életmódjuknál fogva igen sok virág megtermékenyülésében működnek közre. A Madagaszkáron élő Cimyris souimanga Gm. fajról ezt Scott Elliot; figyelte meg. Evans adatai szerint a Loranthus kraussi és Loranthus dregei nevű élősködő növények virágait rendszerint a Chalcomitra verreauxi A. Sm. és a Chalcomitra olivacea A. Sm. szokta beporozni. Stark szerint a Promerops cafer a Fokföldre annyira jellemző proteazeákat szokta megtermékenyíteni.

Zacskóalakú, oldalbejárós fészküket rendszerint a bokrok vagy fák valamely szabadonálló ágára függesztik. A Fülöp-szigeteken élő Eudrepanis pulcherrima, Sharpe a levelek aljára erősíti fészkét és a Szumatrán, Borneón előforduló, igénytelen, zöldesszínű pókvadász (Arachnorhaphis robusta Müll. Schl.) a szó szoros értelmében rávarrja a fészkét a széles levelek aljára.