A bőgőmajmok fajai
A különböző fajok szabadon is, fogságban is egyformán viselkednek. Ezért nem valami lényeges számunkra, hogy a helyes fajmegkülönböztetés sok nehézségbe ütközik. Sok zavart okozott ebben az a körülmény, hogy nemük és koruk szerint oly sokszor elütő a színük, az idősebb hímek vörösek, a nőstények és fiatalok sötétek. Tudományosan rendszeres ismereteket sem sikerült még szerezni a bőgőmajmokról. A fekete bőgőmajomról (Alouatta caraya Humboldt, Mycetes niger; mely Paraguayban él, Elliot is megemlíti a majmokról írt nagy munkájában, hogy csak az öreg hímek feketék, a nőstények és fiatalok színe szalmasárga. A vörös bőgőmajomról (A. seniculus L., Mycetes), mely Columbiában és az Amazon középső folyása mentén tanyázik, tagadja, hogy a barna és rézvörös színnek feketés bíborszínbe való átmenete a fejen, végtagokon és farkon, továbbá, hogy a hátnak szalmasárga színe összefüggésben volna az állat korával, nemével és szűkebb hazájával. Közép-Amerikában, Guatemalában és Hondurasban él a mono, (A. villosus Gray) mely nemre és korra való tekintet nélkül koromfekete. Ez a majom Salvin szerint a Chilascohegység hűvös és nedves erdeiben 6000 angol lábnyi magasságban is található, rendesen azonban 3000 angol láb magasságig fordul elő.
Fekete bőgőmajom (Alouatta caraya Humbolt).
Fekete bőgőmajom (Alouatta caraya Humbolt). Kothe, Berlin phot.
