11. család: Bibirke-félék (Mniotiltidae)

Az óvilág poszátáit és légykapóit Amerikában a körülbelül 30 nemzetséget és 200 fajt felölelő bibirkék helyettesítik. A család tagjai emlékeztetnek a tangarákra, de úgy látszik, hogy a Coerebidákkal is rokonságban vannak.

A legtöbb bibirke fákon él, csak kevés faj van, amelyik a földön is szeret futkározni; ezek aztán a billegetőkhöz hasonlóan szaladgálnak és farkukkal is éppen úgy billegetnek. Egyik-másik fakúszó módjára a fák törzsén is ügyesen kúszik. Minden fajnak főtápláléka a rovar, sőt a legtöbb mást egyáltalában nem is fogyaszt; sok fajuk a rovart a mi légykapóink módjára fogdossa. Általában nem valami jó énekesek, de akad közöttük elismerésre érdemes kivétel is, sőt az egyik nyugatmexikói fajt, a Rhodinocichla schistacea Ridgw-t Grayson a legjobb énekesek közé sorolja. Érdekes, hogy egyes fajoknak, mint pl. a Seiurus aurocapillus L.-nak kétféle, egymástól teljesen elütő énekük van: az egyik, a „hétköznapi”; nem egyéb, mint éles hangok folytonos ismétléséből álló, egyszerű csicsergés, a másik, amelyet csak különlegesebb alkalmakkor és rendesen este hallunk tőlük, igen kellemesen hangzó, dallamos ének. A bibirkék családjának előfordulása Amerikára szorítkozik.

A zöld bibirke (Dendroeca virens Gm.)

Zöld bibirke (Dendroica virens Gm.).

Régebbi név: Dendroeca (Mniotilta) virens. Ezt az erdei bibirkék (Dendroica, Gray) nemzetségéhez tartozó fajt már Helgoland szigetén is észlelték. A családon belül ebben a nemzetségben van a legtöbb faj és alfaj: mintegy 60. Felső teste, szemsávja és fületája sárgás olajzöld; ez a szín a homlokán észrevehetően sárgásabb. Egy széles kantársáv, a szemétől lefelé húzódó csík, egy bajuszpászta és a nyak oldalai élénksárgák; álla, torka és begye koromfekete, széles pajzsot alkot. Hasi oldala nagyjában fehéres, gyenge, sárgás lehelettel; oldalait széles, fekete szárfoltok tarkítják; hasa alsórésze és farkaalja sárga. Az evező- és kormánytollak sötétbarnák, ólomszürke külső szegéllyel, amely a szárnyon a harmadrendű evezők felé mindinkább szélesedik. A harmadrendű evezők és a legnagyobb szárnyfedők fehér vége a szárnyon két keresztsávot alkot. A két szélső farktoll fehér, csak a belső zászló töve és a külső zászló vége feketebarna. Szeme sötétbarna, csőre fekete, lába szarubarna. Ősszel és télen az áll és torok fekete tollai fehér szegélyt viselnek, amely a fekete alapszínt többé-kevésbbé eltakarja. Imitt-amott pettyek tarkítják.

Ez a csinos kis madár hozzávetőleg ugyanazokat a tartózkodási helyeket kedveli, mint a mi poszátáink vagy füzikéink. Vonulása közben fajrokonaihoz vagy távolabbi rokonaihoz is csatlakozik. Fészkelőhelyén azonban szigorúan párosával él a minden betolakodó fajtársát féltékenyen elüldözi a házatájáról.

Az amerikai kutatók jó énekesnek tartják és azt is a javára írják, hogy a napnak minden szakában és majdnem egész nyáron át énekel. Különböző rovarokkal és azok álcáival él; ősszel mindenféle bogyót is eszik.