14. család: Tangara-félék (Tanagridae)


FEJEZETEK

Ebbe a családba néhány száz amerikai madárfaj tartozik. Általában verébnagyságúak vagy valamivel nagyobbak. A tollazat meglehetősen durva, többnyire tarka és rikító kék, zöld, vörös, fekete, fehér színezéssel. Ez az élénk színezet azonban rendesen csak a hímek osztályrésze, mert a tojók sokkal kevésbbé élénkszínű, egyszerűbb ruhát viselnek.

A tangara-félék az éneklő madarak rendszertanában a legnehezebben elhelyezhető csoportok közé tartoznak. Egyrészt a Coerebida-családra emlékeztetnek, másrészt a Fringillák és Mniotiltidák felé is találunk közöttük átmeneti alakokat. Ennek folyományaként a család határai nagyon is ingadozóak. Ha gróf Berlepschnek a legutóbbi időben közzétett beosztását fogadjuk el, akinél jobban senki sem ismerte a tangarákat, akkor 555 fajt és alfajt sorolhatunk ide.

Kevés kivétellel Közép- és Dél-Amerika lakói. Dél-Amerikának nagyon jellemző madarai, melyek főleg az erdőségekben érzik magukat otthonosan. Az ültetvényekben nagy pusztításokat visznek végbe, miáltal persze a gazdáknak nem szívesen látott vendégei. Az erdőben egyenesen elbájolják a kutatót. Élénk tollazatukkal már messziről fölkeltik figyelmünket s a szó legszorosabb értelmében pompás ékességei a fáknak. Az igaz, hogy ragyogó színezetükön kívül semmi más vonzó nincsen bennük, mert ettől eltekintve, csendes, unalmas teremtmények. Tojásaik általában igen tarkák. Az egyik fajnak, a Tersa caerulea Vieill. (Procnias Tersina), melyet szintén a tangarák közé soroltak, a tojásai tiszta fehérek. Már ez maga is elég ok arra, hogy külön családba soroljuk.

Táplálékuk nagyon különböző; úgy látszik azonban, hogy fő táplálékuk a bogyó vagy pedig más kisebb, leves, cukrot és lisztet tartalmazó gyümölcs. E táplálék mellett sok faj a rovarokat sem veti meg; más nemzetségekhez tartozó fajok, mint pl. az egyszerűbb színezetű fekete tangarák (Tachyphonus Vieill.) pedig majdnem kizárólag csak száraz magvakkal táplálkoznak.

Szép, színes tollazatuk miatt több tangara-fajt gyakran és szívesen tartanak fogságban, közte a gyönyörűen vörös és feketetarka, fején bársonyos tollazatú, az alsó káva tövénél fehérszínű bársonytangarát (Rhamphocelus brassilius L.) is.

Két alcsaládot különböztetünk meg éspedig a szorosabban vett tangarák és a kántormadarak alcsaládját.