Seregély (Sturnus L.)

FEJEZETEK

A SEREGÉLY ÉLETMÓDJA

Ezt a nemzetséget húsznál több faj képviseli Európában, Észak-Afrikában és Ázsia szárazföldi felének legnagyobb részében. Ismertető jelei a hosszú, a mellett lapos és széles, majdnem egyenes csőr, melynek szarulemezzel védett orrlyukait a tollazat eléri ugyan, de nem födi, valamint a hosszú, hegyes szárnyak. Hartert szerint ez a nemzetség csupán két fajt foglal magában, a seregélyt és pásztormadarat, ezek közül azonban a seregély számos alfajra oszlik. Itt nemcsak a nálunk is előforduló seregély leírását adjuk, hanem röviden leírjuk az egyszínű seregélyt, továbbá röviden ismertetjük a Magyarországon előfordulható alfajokat is.

A seregély (Sturnus vulgaris L.)

Seregély. Hossza 18-20 cm. Télire elköltözik, de hamar megérkezik s ligetek, erdők odvas fáiban költ. Mesterséges fészekodvakkal kertekbe is betelepíthető. Rovarokat és bogyókat eszik.

Seregély. Hossza 18-20 cm. Télire elköltözik, de hamar megérkezik s ligetek, erdők odvas fáiban költ. Mesterséges fészekodvakkal kertekbe is betelepíthető. Rovarokat és bogyókat eszik.

A közismert seregélynek kor és évszak szerint nagyon különböző színű ruházata van. Az öreg hím tavasszal fekete színű, zöldes és bíboros ércfénnyel. Ez a színezet a szárnyon és farkon, az evező- és kormánytollak széles szürke szegélye folytán világosabbnak látszik; a hát egyes tollainak a hegyén szürkéssárga folt látható. A fülfedő tollak zöldek, a szem barna, a csőr aranysárga, a láb vörösesbarna. A vedlés után színezetük nagyon megváltozik. Ilyenkor a tarkón és a hát felső részén az összes tollak hegye világos homokbarna, a melltollak hegye pedig fehéres, s ennek folytán az egész tollazat pettyezettnek látszik. Egyidejűleg a csőr is szürkésfekete színűvé változik.

A seregély tipikus alakja egész Európában honos. Vonulásakor Észak-Afrikáig, Marokkóig és Egyiptomig található. Délkelet-Európában már egyik eltérő alfaja, a Sturnus vulgaris balcanicus Härms helyettesíti.

Az egyszínű seregély (Sturnus unicolor Temm.)

Spanyolországban, Portugáliában, Szardínia, Korzika és Szicília szigetén, Marokkóban, Algériában és Tuniszban, kivételesen Olaszországban és Malta szigetén él az egyszínű seregély. A seregélytől a fej-, mell- és tarkótollak különös alakja és színezete által különbözik. Ezek ugyanis igen hosszúak és keskenyek és a fakó, palaszínű, gyenge ércfényű tollazat majdnem minden foltozás nélkül való.

A görög seregély (Sturnus vulgaris graecus Tschusi)

Hartert szerint jobban hasonlít a balcanicus-hoz, mint a tipikus seregélyhez, de legjobban hasonlít a Sturnus vulgaris jitkowi But.-hoz a Kelet-Oroszországban honos alfajhoz. Feje és nyaka bíboros fényű, fülfedői szintén bíborszínűek vagy zöldek, a felső szárnyfedők nagyobb tollainak külső szegélye és a karevezők fényes bíbor- vagy sötét ibolyaszínűek. Háta, farcsíkja és felső farkfedői zöldek, csak a hát fej felől eső részén mutatkozik néha vöröses fényhatás. Melle és alsó teste zöld, oldalai többé-kevésbbé bíborpirosak, mint a seregélynél.

Előfordulási területének határai még nincsenek biztosan megállapítva. Görögországban honos, azonkívül Romániában is találtak átvonulókat s úgy látszik Dél-Magyarország területén is ez a faj fordul elő.

A balkáni seregély (Sturnus vulgaris balcanicus But. et Härms)

Jordans szerint az alsó szárnyfedők és hónaljtollak nagyjában hasonlítanak a vulgaris-hoz, de a tollak sötétebb színe, valamint azok keskenyebb szegése már nagyon emlékeztet az ázsiai formákra. A fülfedő tollak merőlegesen ráeső fény mellett mindig elég erősen zöldszínűek, tompaszögben ráeső fény mellett azonban bíborvörös színűeknek látszanak. A háti oldal világos foltjai mindig tisztább fehérek, kevésbbé barnásak, mint a vulgaris-nál s ezért a hasi oldal hasonló világos foltjaival jobban egyeznek.

Előfordulási területe: a Dobrudzsa, Moldva, Bulgária, Románia Besszarábia és Oroszország déli része. Hihetőleg Magyarország déli vidékein is előfordul.

A szibériai seregély (Sturnus vulgaris poltaratskyi Finsch.)

A magyar irodalomban Sturnus mensbieri néven is szerepelt, de az újabb vizsgálatok szerint az ezen a néven szerepeltetett madarak a „görög” seregély nevű alfajhoz tartoznak. Nem valószínű ugyan, hogy nálunk akár mint átvonuló, akár mint téli vendég valaha is előfordulhasson, röviden mégis ismertetjük. Az alsó szárnyfedő tollak valamivel világosabbak, mint a „vulgaris”-nál, világos sárgásbarna szegésük szélesebb. Feje és torka mindig bíborvörös, fülfedői többé-kevésbbé tiszta bíborvörös színűek. A hát felső része egyszínű zöld és akárhogyan is forgassuk, nem mutat bíboros fényt. Előfordulási területe Szibéria.

A kisázsiai seregély (Sturnus vulgaris purpurascens Gould)

Magyarországról származó példányokat is ehhez az alfajhoz sorozták, amelyet még Dresser, Sharpe és maga Hartert is sokszorosan félreismert s különösen a „balkáni” seregéllyel zavarták össze. Ez tévesztette meg a magyar szakembereket is. Feje és nyaka fényeszöld, a fülfedők bronz- vagy bíborszínűek. A háti oldal bíborvörös, csak a hát elejének a középső része többé-kevésbbé ibolyás- vagy acélkék színű. Az alsó szárnyfedők és hónaljtollak majdnem feketék, barnásfehér, de nem tiszta fehér szegéssel. Előfordul Kis-Ázsiában, onnan Cyprus szigetére vonul téli szállásába.