Adiaum

táborhely Felső-Pannoniában, a Duna jobb partján. Az Itinerariumban Azao a neve, a Notitiában Odiabum, mindkettő elrontott formája ugyanannak a névnek. Hampel szerint (Adalék Pannonia történetéhez Antonius Pius korában, Ak. Ért. 1884, 27 l.) az eredeti alak Azalum lehetett és azonos az azalus néptörzs nevével, melynek területén (l. Azali) a helység feküdt s esetleg civitasának központjául is szolgált. Az Itinerariumban csak annyi lévén följegyezve, hogy Crumerum (Nyerges Ujfalu) és Brigetio (Ó Szőny) között (in medio) feküdt, Süttővel azonosíthatjuk. De ha elfogadjuk Mommsen feltevését (CIL, III, 460. l.), hogy a Tabulán Lepavist (mely különben szintén csak elrontott forma lehet) felel meg neki, úgy közelebb, 5 r. mérföldre esett Brigetióhoz s Almás Füzitőnél kell maradványait keresnünk. E helyről már eddig is több feliratos emlék ismeretes, egy sarcophagus (XIL, III, 10962), melyet a legio I. adjutrix egyik lovasa készíttetett felesége számára, egy másik kövön (10958) a turma Herenni van megörökítve, a legjelentékenyebb (4270 jelenleg az aquincumi múzeumban) egy kőoszlop, melyet Trebonianus Gallus tiszteletére állított fel az ala III. Augusta Thracum 252-ben. E lovascsapat, bár Adiaumban volt táborhelye, a környéken másfelé is hagyott emléket maga után, nevezetesen mérföldköveken (Ó Szőny, Süttő), melyek az útépítés körül kifejtett nagy munkásságáról tesznek tanubizonyságot, továbbá három katonai diplomán (LX, LXI, LXV), melyek mind a II. század közepén keltek. A IV. századra nézve a Notitiában (Seeck 193 l.) equites Dalmate Odiabo följegyzést olvassuk.