Aurelianus.

– 1. L. Domitius A. (153. á., bronzpénz, Cohen V. 152 IV. l. pl. V), a legkiválóbb római császárok egyike, született 212–14 közt szeptember 9-dikén Sirmium (ma Mitrovicza) közelében, egy colonus családból. Már Valerianus alatt kitűnt, kinek közbenjárására egy igen gazdag senator Ulpius Crinitus vejévé fogadta. Gallienus vesztében része volt. Vita Gall. 14, 1–9. M. Aurelius Claudius alatt is kivált s ennek halála után a sereg – valószínüleg 270 első felében – utódjául választotta; ellenfele, Claudius testvére, rövid idő múlva elveszett. Vita Claud. 12. Az a nagy feladat várt rá, hogy a birodalom egységét, melyet gyenge császárok, barbár népek támadása, pénzügyi s gazdsági bajok meglazítottak, ismét helyreállítsa. Mindjárt uralkodása kezdetén kiverte a jutungokat s vandalokat Pannoniából 270-ben (Eutr. 9, 13), majd belátva, hogy az előbbi harczokban elpusztult Daciát megtartani nem bírja, átengedte a gótoknak, lakosait pedig áttelepítette a Duna jobb partjára, hol a veszteség palástolására egy Dacia ripensis nevü provinciát állított fel. Azután keletre ment, hol Odenathus megöletése után (266 vagy 267) neje, Septimia Zenobia, önálló palmyrai királyságot akart alkotni s Aegyptust már el is foglalta. Útközben a császár számos gót csapatot szétvert, Ázsiában Zenobiát, ki egész Chalcedonig nyomúlt, Kis-Ázsiából, majd Antiochiából kiszorította s Emesánál megverte; hihetetlen merészséggel a pusztán keresztül Palmyráig nyomúlt, a várost ostrom alá vette s a királynőt, ki a perzsáktól segítséget kérendő a városból kiszökött, rabúl ejtette, mire az ostromlottak megadták ugyan magukat, de a császár távozása után fellázadtak s ellencsászárt állítottak fel. Aur. Thraciából tért vissza seregével, a várost feldúlta s Palmyra többé e csapást nem is heverte ki. Utban volt már Európa felé, midőn Aegyptus ellen kellett ismét visszatérnie. E tartományt visszafoglalta ugyan Zenobiától Probus, a későbbi császár, de Palmyra eleste után Firmus, egy alexandriai gazdag kereskedő, újra fellázította. A császár a lázadót leverte, keresztre feszítette s Alexandriát keményen megbüntette. Ezután visszatért Európába, hogy a 258-ban Postumustól alapított galliai császárságot visszacsatolja. Gallia augustusa ekkor Tetricus volt, aki alattvalói egy részével együtt óhajtva várta lázongó katonáitól megkeserített uralmának végét s hir szerint maga is elősegítette Aur. győzelmét (274). Igy a birodalom egységes tekintélye ismét helyre volt állítva s a császár méltán megtarthatta fényes diadalmenetét. A pénzügyeknél csak a meglevő bajok elharapózásának meggátlására szorítkozhatott, épúgy más gazdasági kérdéseknél. Keményen megtorolta a római pénzverő tisztviselők visszaéléseit. Kormányzása határozottan absolutistikus jellegű: behozta a keleti udvari szertartásokat, a senatust a kormányzásból kizárta s Italiát a provinciákkal egyformán kormányozta. Temérdek munkája közt építkezésekre is volt ideje és pénze: Rómát 19 km. hosszúságú fallal vette körül, melyet utóda Probus fejezett be (ma is meg van, l. Roma), ugyanitt építette Sol pompás templomát. 275-ben a perzsák ellen indult; még nem érte el Byzantiumot, midőn Mnestheus nevű írnoka összeesküvést szőtt ellene, melynek a hatalmas ember 61 éves korában áldozatúl esett. Méltán viseli Pacator Orientis, Restitutor orbis czímeit. Zos. 1, 44–62. Aur.Vict. caes. 35. Vop. Vitae Aur. – 2. Caelius A., siccai (afrikai) származású orvos. Három fordítása maradt ránk ephesusi Soranus műveiből, ki Trajanus és Hadrianus alatt élt: a) Medicinales responsiones, az orvostan vázalta kérdés- és feleletekben, nem teljesen bírjuk. Ed. I. C. Amman, Venetiis 1757; b) Celerum v. acutarum passionum l. III. Ed. princ. I. Guintheor, Par. 1533; c) Tardarum v. chronicarum pass. L. V. Ed. princ. I. Sichard. Bas. 1529. A két utóbbit együtt kiadta I. C. Amman, Amstelod. 1709 = Venet. 1757. A két utóbbi mű kitűnik a leírt betegségek éles megfigyelésével.