Aurelii

egy plebejus család. – 1. C. Aur. Cotta, consul 252. Kr. e., mint római hadvezér szerencsésen küzdött a púnok ellen, elfoglalta Liparát Sicilibáan. Négy évvel később (248) másodszor lett consul és újra szerencsésen harczolt Siciliában. Szigorú fegyelmet tartott, még rokonaival szemben is. Val. Max. 2, 7, 4. Zonar. 8, 16. – 2. M. Aur. Cotta, aedilis 216 Kr. e. Mint római követ macedoniai Fülöp király előtt 204 Kr. e. a római szövetségesek védelmére kelt. Liv. 30, 26. 38, 42. – 3. C. Aur. Cotta, consul 200 Kr. e. Egy római hadsereg élén állt Felső Italiában a gallusok ellen, a kiket Hamilcar vezetett. De L. Furius Purpureo praetor megelőzte s megverte elébb e gallusokat s A. inkább zsákmányt szerzett mint dicsőséget. Liv. 31, 4–6. 21. 22. Zonar. 9, 15. – 4. L. Aur. Cotta, néptribunus 154. Kr. előtt. E hatalmára támaszkodva vonakodott adósságát megfizetni, míg társai erre nem kényszerítették. Val. Max. 6, 5. Consul lett 144. és követelte Hispaniát Sulpicius tiszttársa ellenében. Scipio Aemilianus egyiknek sem javasolta. Később ugyancsak Sc. Aemilianus vád alá helyezte, de Q. Metellus Macedonicus védelmezésére felmentették. Cic. Brut. 21, 81. – 5. L. Aur. Cotta, consul 119 Kr. e., azt terjesztette a tanács elé, hogy C. Marius, a ki akkor néptribunus volt, a választó gyűlésben való szavazási módra vonatkozó törvényjavaslata miatt vonassék a tanács elé felelősségre. Marius megjelent, Aureliust börtönnel fenyegette s be is börtönözte. A consulok s a tanács hátráltak. Plut. mar. 4. – 6. L. Aur. Cotta, néptribunus 95 Kr. e., Ciceor mint szónokot gyakran korholja parasztos modora miatt, melylyel ódonszerűnek akart feltünni. Cic. de or. 3, 11. Brut. 36, 137. 74, 259. – 7. C. Aur. Cotta, született 124 Kr. e., jó barátja volt M. Livius Drususnak. Ennek megöletése után (91) számüzetésbe ment s csak Sulla dictatorsága alatt (82) tért vissza. Cic. de or. 3, 3, 11. Brut. 90, 311. Mint consul (75) javasolta Sulla ama törvényének törlését, melynél fogva néptribunusok más hivatalokra ne pályázhassanak. Cic. több helyen méltatja mint szónokot (Brut. 55, 202) és szerepelteti De oratore és Academica czímű párbeszédeiben. – 8. M. Aur. Cotta, az előbbinek öcscse, consul 74 Kr. e. L. Lic. Lucullusszal, s vele együtt harczolt Bithyniában Mithridates ellen. A. mint a hajóhad parancsnoka Chalcedonnál vereséget szenvedett. Put. Luc. 8. Visszatérve Rómába kincstárnokát (quaestor) P. Oppiust megvesztegetés miatt vád alá helyezte, de később maga is bithyniai zsarolásai maitt vád alá került. Val. Max. 5, 4, 4. Dio Cass, 36, 40. – 9. L. Aur. Cotta, a két előbbinek öcscse, praetor volt 70 Kr. e.; egy lex judiciaria czímű törvényt alkotott, mely rendezte a tanácsosok, lovagok és néptribunusok részvétét az esküdt biróságokban. Cic. Verr. 1, 1, 2. 1, 8,20. ad Att. 1, 16, 3. Phil. 1, 8. 20. A 65-re jelölt consulokat, Sullát és Paetust megvesztegetéssel vádolta, úgy hogy ezek elitélve meg nem kezdhették hivatalaikat. Cic. Sull. 1, 5, 13. Sall. Cat. 18. Maga A. lett 65-re consul, 64-ben pedig censor. Cicero száműzetése alkalmával A. ennek pártját fogta. Cic. Phil. 2, 6. 13. Suet. Caes. 1, 79. Később Caesar pártjára állt. Ennek meggyilkolása után visszavonult. Cic. ad fam. 12, 2, 3. – 10. L. Aur Orestes, 126 Kr. e. M. Aemilius Lepidusszal consul, a lázadó sardusokat megverte, a következő években mint proconsul Sardiniában maradt és 122 Kr. e. diadalünnepet ült. Liv. ep. 60. Aur. Vict. vir. ill. 72. – 11. M. Aur. Scaurus, 105 Kr. e. a cimberekkel szemben vereséget szenvedett és fogságba esett. S minthogy óvta őket a hős rómaiaktól, hogy át ne keljenek az alpeseken, Bojorix király leszurta. Liv. ep. 67. Tac. Term. 37. Vell. Pat. 2, 12. Mint szónokot dicséri Cic. Brut. 35, 135. – 12. M. Aur. Cotta Messalinus (v. Maximus), Ovidiusnak jó barátja volt (ex Pont. 3, 2, 2, 8), Tiberiusnak és utódjának kedvencz embere. Tac. ann. 4. 20. 6, 5. Fiának évi kegydíjat adott Nero 58. Kr. u. Tac. ann. 13, 34. – 13. Aur. Victor, l. Victor, II. 2. – 14. Aur Prudentius, l. Prudentius. – 15. Marcus Aurelius, l. Antoninus. – 16. Aurelia Orestilla, l. Orestilla .