Adoratio

proskunmsiV, a szó legtágabb értelmében az összes vallásos szertartást jelzi, főleg a test mozdulatait, melyek az istenek tiszteletét fejezik ki. A perzsáknál az imádott lény előtt leborúltak, megcsókolták a földet meg az istenkép lábait és kezeit. Herod. 3, 86. 7, 136. Xen. Cyr. 8, 3. 14. Arrian. 4, 10. A görögöknél és rómaiaknál szoros értelemben egy isten szobrának vagy egy sírnak üdvözlése. Ennek legegyszerűbb formája az volt, hogy az egyik kéz hüvelyk- és mutató ujját szájhoz (ad os) emelték, velök csókot dobtak a szobor felé (oscula jacere; 1. 16. á., mely egy vázakép után mutatja az a.-t egy herma előtt); a másik kézzel érintették az imádott tárgyat, mialatt rendszerint betakarták fejüket (capite operto). Midőn a keleti szokások Rómába behatoltak, a császárok a.-ja úgy történt, hogy lábaihoz borultak és átölelték térdüket. Suet. Vitell. 2. Eutrop. 9. 26.