Basilius

BasileioV, Nagy melléknévvel Caesarea püspöke Cappadociában a Kr. u. 4-ik században. Mint legidősebb fiú egy gazdag, előkelő és mivelt családban (atyja rhetor volt), kezdetben szülővárosában, majd Constantinopolisban és Atheaneben nyerte kiképeztetését. Ez utóbbi városban ismerkedett meg földijével, nazianzusi Gregoriusszal, kivel azután egész életre benső barátságot kötött és hozzájuk csatlakozott később B. fivére, a nyssai Gregorius is. Ők képezik «a három nagy cappadociai» hármas csillagzatát. 359-ben szülőföldjére visszatérve, csakhamar keresztény hitre tért, és 364-ben presbyter, 370-ben püspök lett szülővárosában; meghalt 379-ben. B. kiváló alak a keresztény egyház történetében; egész vagyonát a szegények fölsegélésére használva fel, maga egyszerű, szerzetes életet élt, mint hitének szóban és tettben lankadatlan előharczosa. Ő a szerzetesi szabályok megalkotója keleten, épen úgy, mint a nursiai Benedictus nyugaton. E mellett híve és támogatója volt a classikus görög irodalomnak, mint ezt a tanuló ifjúsághoz intézett, proV touV neouV opwV an ex ellhnikwn wjelointo logwn cz. fennmaradt beszéde mutatja, melyben azt fejtegeti, miként húzhatnak hasznot a classikus írók olvasásából. Ezenkívül számos becses levelet és vallásos tartalmú beszédeket is hagyott hátra. – Irodalom: Összes műveinek legjobb kiadása Garnier és Maran, Párs, 1721–1730 (ez pótlásokkal újból lenyomatva Migne által, Patr. gr. 29–32, 1857). A p. t. n. stb. külön kiadása Lotholztól (Jena, 1857). Kétes valódiságuk a Pitra által közölt b. fragmentumok (Analecta sacra et classica, Paris, 1888, I, 76–110). Jahnius, Basilius M. Plotinizans, Bern, 1838. Fialon, Étude hist. et lit. sur. St. Basile, Paris, 1869. Dörgens, Der heilige Basilus u. die klassischen Studien, Lipcse, 1587.