Bato.

Ketten ismeretesek e néven, az egyik mint a dalmaták, a másik mint a breucusok (l. Breuci) vezére szervezte a felkelést Kr. u. 6-ban a rómaiak ellen. Tiberius a lázadás hirére kénytelen volt Maroboduusszal, a marcomannusok királyával békét kötni, hogy seregével Italia fölmentésére siessen. De időközben a breucusok Batója már ostorm alá fogta Sirmiumot, míg a dalmata Bato Salona ellen indult. Az előbbit Caecina Severus, Moesia helytartója verte vissza; az utóbbi a Galliából elősiető Messalinustól szenvedett vereséget, mire elhatározta, hogy a breucusok vezérével egyesül. A két Bato aztán a Sirmiumtól északra fekvő Vrdnika hegyen (Alma mons) foglalt állást, de nem várták be Tiberius támadását, hanem kisebb csapatokra osztva seregöket, beérték a portyázással. Tiberius mégis a varasdi hegységre (mons Claudius) szorította, hol sánczokkal körülbástyázhatták magukat. A következő évben váratlanul megtámadták Caecina Severust a volcaei mocsaraknál (Eszék és Vinkovce között) fekvő táborában, a győzelem azonban a rómaiaké lett. Hamarább únta meg az ellentállást a breucusok Batója, 8-ban ugyanis nemcsak hogy meghódolt Tiberiusnak, hanem még a szövetséges bojusok vezérét, Pinnest is kiszolgáltatta a rómaiaknak, a kik ezért azzal jutalmazták meg, hogy megtarthatta főnökségét. De a másik Bato megtorolta az árulást. Visszasietett Dalmatiából s legyőzte egykori szövetségesét, sőt mikor saját honfitársai kiszolgáltatták, kivégeztette. A breucusok erre ugyan ismét föllázadtak, de Plautius Silvanus ezuttal a Bathinus (Bednya) folyónál annyira szétverte őket, hogy a Dráva és Száva között helyreállt a békesség. A dalmata Batónak nem maradt más hátra, mint hogy visszatérjen hazájába s ott folytassa az ellenállást. Még 9-ben is dúlt ott a harcz, végre Tiberius és Germanicus szövetkezve ostrom alá fogták Andetrium várát (Muc táján), hol Bato megvonult. Még mielőtt a rómaiak bevették az erősséget, Bato békét ajánlott s elküldötte fiát Scenast Tiberiushoz, felajánlva életét is, csak népe nyerjen kegyelmet. Tiberius megkegyelmezett Batónak s Ravennába internálta. Vell. Pat. II 110–116. Dio Cass. LV 29–33. LVI 11–16. Kuzsinszky, Pannonia és Dacia. A magyar nemzet története I, LXV–LXXI.