Bonorum emptio

magánvagyon lefoglalása s eladása, tehát birtok ellen irányuló végrehajtás, a mit bizonyos esetekben praetori edictum alapján foganatosítottak. Igy ha az adós csalárd úton akart kibujni hitelezője zaklatásai alól, vagy elutazott a nélkül, hogy képviselőt hagyott volna maga helyett, vagy ha biróilag elmarasztalva (judicatus) 30 nap alatt nem törlesztette adósságát, akkor a hitelezők a praetortól engedélyt kértek arra, hogy javait lefoglalhassák («missio in bona»). Ha az adós újabb 30 nap alatt sem egyezett ki a hitelezőkkel, akkor megkezdték az előkészületeket a lefoglalt birtok eladására (proscriptio), a mely 30 nap elteltével árverés (auctio) útján egy, a hitelezők közül választott, magister vezetése alatt esett meg. A venni szándékozók az összes birtokokra a követelés perczentjeiben pl. 25%, 50%) tették ajánlataikat a hitelezőknek. Ha a tulajdonos még ekkor sem lépett közbe fizető szándékkal vagy legalább biztosítékkal, akkor vagyonát a legtöbbet ajánló félnek adták oda (addicere) tulajdonul maga pedig infamiába esett. Cic. quinct. 6–9. 19 skk. Adósság hátralékát azonban utólagosan is ki kellett fizetni, ha később vagyonra tett szert.