Bonorum possessio.

A régi polgári öröklésjog szerint csak agnatusok örökölhettek (l. Örökösödési jog, II). Ennek merev szigorúságát és kényelmetlenségét lassankint a prateorjog által az aequitas elvén kifejtett szabadabb örökösödés mérsékelte s ez újabb jog alapján cognatusok is örökölhettek. A praetor u. is olyanoknak, a kik örökségre tartottak számot s bizonyos időn belül nála jelentkeztek, edictum útján, ideiglenes birtokjogot, ú. n. bonorum possessiót adhatott, a mely, ha illetékesebb örökös nem jelentkezett, usucapióval valódi tulajdonjoggá vált. Ha az örökhagyónak nem voltak gyermekei, akkor a végrendeletben megjelölt örökösök kapták a bonorum possessiót, ha nem is volt a polgárjogilag megkivántató formasággal kiállítva; a 7 tanúnak azonban nem volt szabad hiányozni róla. Ez volt az ú. n. b. p. secundum tabulas. Cic. Verr. 1, 45. 47. Val. max. 7, 7, 7. Ha az apa a gyermekeit, vagy a libertus a patronusát jogtalanul mellőzte végrendeletében, akkor a praetor bonorum prosessióval segített rajtuk. Ez a b. p. contra tabulas. Ha végrendelet nem volt, akkor az örökösök a praetori edictumban fölállított külön fokozatok sorrendje szerint tarthattak számot bonorum possessióra. Ez a b. p. intestati.