Cadmus

KadmoV. – 1. A görög mythologia szerint Agenor phoeniciai király és Telephassa fia, Europa, Phoenix és Cilix fitestvére. Miután Zeus Europát elrabolta, Agenor elküldte fiait, hogy keressék meg nőtestvérüket és addig vissza ne térjenek, míg meg nem találták. C. anyjától kísérve Thraciába érkezett, a hol anyja meghalt; aztán Delphibe ment és ott azt a jóslatot kapta, hogy ne keresse tovább testvérét, hanem kövessen egy tehenet és alapítson azon a helyen, a hol az lefekszik, egy várost. Phocisban Pelagon csordájában csakugyan olyan tehénre bukkant, a milyenről a jóslat szólt; Boeotiába követte azt és azon a helyen, a hol a tehén lefeküdt, Thebae városát alapította, a melynek várát az ő nevéről Cadmeának (Kadmeia) nevezték. Minthogy a tehenet a földnek (v. Athenének v. Zeusnak) fel akarta áldozni, néhány társát Ares közel levő forrásához küldte vizért. Ezeket azonban Ares sárkánya, Aresnek és Demeternek (v. a tilphusai Erinysnek) fia, a mely a forrást őrizte, megölte; erre C. maga ment a forráshoz és megölte a sárkányt. Midőn annak fogait Athene tanácsára vetőmagként elhintette, fegyveres férfiak támadtak belőlük, kik egymással harczra kelvén, egymást leölték. Csak öt maradt meg: Echion (a kígyós), Udaeus (a talajos), Chthonius (a földből való), Pelor v. Pelorus (az óriás) és Hyperenor (a férfierő-feletti). Ov. met. 3, 1 s k. A földnek e szörnyű fiait (Sparti, Spartoi a vetésből valók) a thebaei nemesség utóbb nemzetségi hősei gyanánt tisztelte, sőt olykor az egész thebaei nép nevezé magát Spartinak; a földből való keletkezés pedig a nép autochthoniáját jelenté. A sárkány megöléseért C. kénytelen volt Aresnek nyolc évig (egy nagy v. örök esztendeig) szolgálni, mely idő múlva Ares megtette Thebae uralkodójává, míg Zeus Harmoniát (az egyetértést), Ares és Aphrodite leányát nőül adta hozzá. A Cadmeában ünnepelt fényes lakodalomra eljött valamennyi isten. C. nejének nászajándékul egy szép ruhával (peploV) és egy Aphroditétől v. Europától kapott nyakláncczal kedveskedett, a melytől a végveszedelem függött. Samothrace szigetén, a hol Thebae régi lakosainak egy része a dór vándorlás idején megtelepedett és thebaei mondákat és istentiszteletet ottan dívókkal egyesített vala, azt regélték, hogy C. a samothracei titkos szertartásokba beavatkozván, ott kelt egybe Harmoniával és hogy ez Zeusnak és Electrának, Dardanus és Iasion testvérének leánya volt. Cadmus és Harmonia gyermekei: Autonoë (Actaeon anyja), Ino (Melicertes anyja), Semele (Dionysus anyja), Agaue (Pentheus anyja) és Polydorus, a ki Labdacus atyja lett; ennek fia pedig Laius, unokája pedig Oedipus. Később C. Harmoniával Illyriába ment, a hol nejével együtt sárkánynyá változván, Elysium mezőre költözött. Ov. met. 4, 563 s k. Más monda szerint C. az enchelisekhez ment Epirusba, legyőzte az illyriaiakat és Epirus királya lett. Apollod. 3, 5, 4. – A Cadmus-mythus keleti, sémi eredetü. C. (a sémi nyelvekben Kedem, Kadmón, a. m. a keleti) nyugatra indul Europa (héb. ereb, a nyugati föld) keresésére, a hol azután az irást, a vértezetet, a várépítést és a föld mesterséges öntözést meghonosítja; Samothrace és Thasus szigetén és Thebaeben a phoeniciai műveltség terjesztője. Thebaeben egyébiránt igen sok nyoma volt a phoeniciaiak letelepülésének. C. és harmonia házassága nem egyéb, mint Melkart és Astarte szent frigye. – Hdt. 2, 49. 4, 147. 5, 57–59. Diod. Sic. 1, 23. Eurip. Phoen. 5 s k. 639 s k. Apollod. 3, 1, 1. 4, 1, 2. Paus. 9, 5, 1. 12, 1–3. Preller, Griech. Mythologie³, II, 22–29. Roscher, Asuführl. Lex. d. griech. u. röm. mythologie-ben, e név alatt O. Crusius tagadja C. sémi eredetét. Gruppe O., Griech. Mythologie (1897). Roberts W. Ch., The early Boetians (Cambridge 1895). Brown Robert, Semitic influence in Hellenic Mythology (London és Oxford 1898). – 2. Miletusi C., Kr. e. 550 körül, Hecataeus kortársa, a legrégibb logographusok (l. Logograjoi) egyike, kinek létezését C. és Th. Müller Fragm. historicorum Graecorum czímű műve általában kétségbe vonta. Állítólagos műve ktisiV Milhtou kai thV olhV ’IwnihV, négy könyvben, melyet Dionys. Halic. (de Thuc. 23) nem tart hitelesnek, s a melyből semmi sem maradt ránk.