Caecilii

híres plebejus nemzetség, melynek leghatalmasabb ága a Metellusok voltak. – 1. L. Caec. Metellus, mint consul Kr. e. 251-ben Siciliába küldetett, hol sokáig tétlenül maradt Panormusban (Polyb. 1, 39, 8), majd a Hasdrubal támadását visszaverte, sok elefántot ejtett zsákmányul s fényes győzelmet aratott. Polyb. 1, 40. Oros. 4, 9, 14. Cic. rep. 1, 1. 249-ben A. Atilius Calatinus dictator alatt magister equitum 243-ban pontifex maximus s 241-ben a Vesta templom égésekor megmentette a palladiumot. A hagyomány szerint ekkor elvesztette szemevilágát (Cic. Scaur. 48; Liv. rep. 19) s e miatt azt a megtisztelő kiváltságot élvezte, hogy kocsin mehetett a senatusba. De ez a vakság későbbi dictatorságával nem egyeztethető össze. V. ö. Ulpian. Dig. 3, 1, 1, 5. – 2. Q. Caec. Met., az előbbinek fia, 206-ban consul (Cic. Brut. 57), 205-ben dictator (Liv. 29, 10, 2), 201-ben decemvir agris divid. (Liv. 31, 4, 3), 186-ban egy követség élén Macedoniába ment, hogy a viszályt Fülöp király és szomszédjai között elsimítsa. Polyb. 22, 1, 2. Cic. (Brut. 14, 57) említi mint szónokot. – 3. L. Caec. Met., talán az előbbinek fitestvére, a cannaei vereség után több előkelő ifjúval el akarta Rómát hagyni, de ebben P. Scipio megakadályozta (Liv. 22, 53); e miatt a censorok a senatusból kitiltották, de ennek ellenére a nép tribunusszá választotta. Liv. 24, 43. – 4. M. Caec. Met., talán az előbbinek fitestvére, 208-ban aedilis plebis, 206-ban praetor. Liv. 29, 11. – 5. Q. Caec. Me. Macedonicus, talán Q. Caec. Met, fia. Plin. n. h. 7, 142. Mint praetor Kr. e. 148-ban legyőzte Audriscust, az ál Fülöpöt (Vell. 1, 11), innen kapta a Macedonicus melléknevet. A fellázadt achaiabelieket több ízben intette a békére, de a háború mégis kitört s abban fényes eredményt ért el. Szigorúsága miatt csak 143-ban választották meg consullá, ekkor a celtiberusokat győzte le. Liv. ep. 53. Eutrop, 4, 16. Vell. 2, 5. 131-ben mint censor keményen meg akarta adóztatni a nőtleneket, többeket kiutasított a senatusból, köztük C. Atinius Labeo tribunus plebist, ki boszúból le akarta dobatni a tarpejus szikláról. Cic. De domo 123. Liv. ep. 59. Az ifjabbik Africanusszal is ellenséges lábon állt, de ennek halála után elismerte nagyságát. Val. Max. 4, 1, 72. Plin. 7, 144. Ész és ravaszság, az alárendeltekkel szemben szigorúság, a legyőzöttekkel szemben szelidség jellemezte. Meghalt 115-ben, 4 fia maradt. – 6. Q. Caec. Met. Balearicus, mint consul 123-ban legyőzte a Baleares szigetek kalózait és ott városokat alapított. Liv. e. 60. Oros. 5, 13. Strab. 3, 167. 121-ben triumphist tartott és a Belearicus melléknevet nyerte; a következő évben censor volt. Leánya, Caecilia Metella, App. Claudius Pulcher consulnak (79) felesége, P. Clodiusnak anyja. – 7. L. Caec. Met. Diadematus, melléknevét attól a köteléktől (diadema) kapta, melyet hosszú ideig valami fekély eltakarására a homlokán viselt. Plut. Coriol, 11. 117-ben consul; 99-ben Q. Met. Numidicus visszahivásán fáradozott. Cic. p. red. 37. ad. Quirit. 6. – 8. M. Caec. Met., consul Kr. e. 115-ben, majd proconsul Sardiniában. – 9. Q. Caec. Met. Caparius 113-ban mint consul szerencsésen harczolt Thraciában; 102-ben censor volt. Cic. ad Quir. 6. Honnan kapta melléknevét, nem tudjuk; Cicero tréfásan czéloz erre de orat. 2, 267. – 10. Q. Caec. Met. Celer, Balearicus unokája, 66-ban Pompejus legatusa Ázsiában. 63-ban mint praetor urbanus C. Rabirius elitéltetését megakadályozta. Dio 37, 32. Fesulae mellett elvágta az útját Catilinának s így döntő harczra kényszerítette. Sall. Cat. 42, 57. Később Gallia Cisalpina proconsula, maj 60-ban Pompejus segítségével consul. Hivataloskodása alatt megnyerte az optimaták és Cicero tetszését, mert Pompejus ellenfele gyanánt viselkedett. Cic. ad Att. 1, 18, 5. 19, 4. Azokat az agrarius törvényeket, melyeket L. Flavius tribunus pl. a Pompejus érdekében hozott, oly határozottan utasította vissza, hogy azokkal többé elő sem hozakodtak. Dio, 27, 50. Ép oly határozottan lépett fel Clodius ellen, kivel kettős rokonságban is volt, mikor ez a plebejusok közé akarta magát felvétetni, hogy tribunus pl. lehessen. Cic. ad. Att. 2, 1, 4. Dio 37, 51. Ellene szegült Caesar agrarius törvényének is, de később kénytelen volt engedni. Dio 38,1–7. Hirtelen halállal halt meg 95-ben. Feleségét, a hirhedt Clodiát, kivel rossz házasságban élt, azzal gyanusították, hogy őt megmérgezte. Cic. ad. Att. 2, 1, 5. Plut. Cic. 29, 2. – 11. Q. Caec. Met. Nepos, az előbbinek fitestvére, mint Pompejus legatusa részt vett a kalózok ellen folytatott hadjáratban. Flor. 1, 41, 10. Mint néptribunus 62-ben nem engedte meg Cicerónak, a lelépő consulnak, hogy beszédet tartson a néphez, ki is ekkor csak a közönséges esküt tette le, hogy a köztársaságot megmentette. Cic. fam. 5, 2. Plut. Cic. 23, 1. Dio 37, 38. Később mindig a Pompejus nagyravágyó terveit szolgálta. Midőn azzal a javaslattal állott elő, hogy Pompejus a rend helyreállítása végett hivassék Italiába, tettlegességre került a dolog, melyben collegája, Cato lett a győztes. Nepos kénytelen volt Pompejushoz menekülni (Dio 37, 43. Put. Cato 26, 2. Suet. Caes. 16), kivel visszatért és 60-ban preator lett. 57-ben consulsága alatt, mivel most Pompejus Cicero iránt barátságos érzülettel viseltetett, beleegyezett a Cic. visszahivásába. Cic. Sest. 72, 87; p. red. 5, 9; ad. Quirit. 10, 15. Midőn Milo Clodius ellen de vi panaszt emelt, ennek a panasznak útját vágta. Cic. Sest. 89. Dio, 39, 7. Clodiust az aedilisi hivatal elnyerésében segítette (Cic. ad Att. 4, 3, 3), majd provinciájába Hispaniába ment, hol változó szerencsével harczolt a vaccaeusok ellen. Dio 39, 54. A második év letelte után visszatért Rómába és ott nemsokára meghalt. Mint szónok jelentéktelen volt. Cic. Brut. 247. – 12. I. Caec. Met. Dalmaticus, L. Met. Calvus fia, mint consul 119-ben a dalmaták ellen vezetett hadat s innen kapta nevét. App. Illyr. 11. Censorsága alatt 32 senatort tiltott ki a senatusból. Cic. Cluent. 119. Val. Max. 2, 9. – 13. Caecilia Metella, Dalmaticus leánya, előbb Aemilius Scaurus consulnak, majd 88-ban Sullának a felesége, kinek táborába a Marianusoktól való félelmében menekült Görögországba. Az athenaeieknek rajta elkövetett gúnyolódásait Sulla keményen megboszúlta, de csakhamar elvált tőle. Meghalt 81-ben. Plut. 35, 2. – 14. Q. Caec. Met. Numidicus, az előbbinek fitestvére, praetorsága alatt olyan provinciát igazgatott, mely Rómát gabonával látta el. Cic. Verr. 3, 209.109-ben elnyerte a consulságot és a háború vezetését Jugurtha ellen. Sall. Jug. 43. A sereget a legszomorúbb állapotban találta s annak teljes reorganisatiójában mutatta meg fényes hadvezéri talentumát. Jugurthát több ízben legyőzte, seregét szétverte, bevette Thalát, Bocchusszal szövetségre lépett s épen új harczra készült, midőn hírét vette, hogy utódja legatusa, C. Marius lett, ki már régóta ármánykodott ellene. Jogos elkeseredéssel hagyta el harczi dicsőségének terét. Rómába visszatérve, a senatus és a nép nagy diadallal fogadta; az optimaták midig őt tartották Jugurtha legyőzőjének. Plut. Mar. 10, 6. 106-ban triumphust tartott és a Numidicus melléknevet nyerte. Oors. 5, 15, 7. Vell. 2, 11. Eutorp. 4, 27. Censorsága alatt határozottan ellenezte Saturninusnak agrarius törvényjavaslatát (Cic. sest. 101); Saturninus most az ő számkivetését hozta javaslatba, mire Numidicus önként elhagyta a várost. Plut. Mar. 29, 8. Cic. Sest. 37. 101. 130; Cluent. 95; Planc. 89. Sorsát nyugodtan tűrte, Rhodusban bölcseleti tanulmányainak élt (Liv. ep. 69. Plut. Mar. 29, 10) s Saturninus bukása után visszatért Rómába. Cic. Planc. 69. Val.Max. 4, 1, 13. Állítólag méreggel ölték meg. Cic. nat. deor. 3, 81. Jellemzéséhez Sallustius (Jug.) és Cicero (ad. Att. 1, 16, 4) szolgáltatnak adatokat; az utóbbi szerette magát vele párhuzamba állítani. Beszédei híresek voltak (Cic. Brut. 135), még az Antoninusok korában is olvasták. – 15. Fia, Q. Caec. Met. Pius, 99b-en minden eszközt felhasznált atyja visszahivása érdekében, innen kapta melléknevét. 89b-en praetor volt (Cic. Arch. 7, 9, 31), a következő évben a szövetségesek e háborújában bevette Venusiát, legyőzte a marsusok félelmes vezérét. Diod, 37, 2, 1. Liv. ep. 76. Két évre rá, minthogy vonakodott a katonák kivánsága szerint a sereg vezérletét átvenni (Plut. Mar. 42, 4) s így a sereg feloszlott, ő Africába ment, hogy Marius ellen szervezkedjék. Sullának Italiába való visszatérése után a Marius-pártiakat több ízben legyőzte, a Faventia mellett aratott győzelem után egész felső Italiát a maga pártjára hódította. App. 1, 92.80-ban consul volt Sullával, majd Hispaniában harczolt Sertorius ellen változó szerencsével. Plut. Sert. 13. Később Pompejust küldték a segítségére, de csak a Sertorius halála után tudták Hispaniát lecsendesíteni. Plut. Sert 27, 1. 71-ben hazatért és triumphust tartott. Vell. 2, 30, 2. Eutr. 6, 5. 2. A politikától visszavonult, csak 66-ban lépett fel Catilina ellen. Meghalt két évre reá mint pontifex maximus. Dio 37, 1. – 16. Q. Caec. Met. Pius Scipio, Q. Met. Pius adoptálta s így jutott a Scipiók családjából a Metellusokéba. Cic. Brut. 211. Cicero sokat köszönhetett neki a Catilina-féle összeesküvés alkalmával (Plut. Cic. 15) s ezért Cicero védte is őt 60-ban, mikor mint néptribunust bevádolták. Pompejus eljegyezte leányát, Corneliát (Plut. Pomp. 55), majd Scipio indítványozta azt 94-ben, hogy Caesart a haza ellenségének nyilvánítsák, ha seregét el nem bocsátja. Plutarch. Caes. 30. Mint Syria helytartója nagy zsaroló hírében állt. A polgárháborúban Domitius, Caesar hadvezére ellen harczolt. A pharsalusi csata után Africába menekült, hol Cato átadta neki a sereg vezérletét, de itt sem bizonyult nagy hadvezérnek. 46-ban Thapsus mellett teljesen megveretett (Vell. 2, 54, 2. Suet. Caes. 35. 37. 59. Plut. Cat. min. 58); midőn menekülése közben P. Sittius hajóival körülfogta, kardjába dőlt. Liv. ep. 114. Val. Max. 3, 2, 13. Sen. ep. 3, 3, 10. – 17. Cornelia Metella, Caec. Met. Pius Scipio leánya, Pompejus felesége. Plut. Pomp. 55. 74. Plutarchus dicséri szellemes voltát és a tudományokban való jártasságát. – 18. Q. Caec. Met. Creticus, valószínűleg Macedonicus unokája. 69-ben consul, majd a kalózok főfészkének, Cretának leigázására ment, hol több várost elfoglalt. E közben Pompejust bizták meg a fővezérséggel az egész földközi tengeren, ki legatusát Octaviust, később Sisennát, el is küldte Cretábe a kormány átvételére; de a proconsul ezeket figyelembe sem véve, folytatta a harczot s Cretát le is igázta teljesen (Cic. Flacc. 30. Eutr. 6, 11. Vell. 2, 34. Plut. Pomp. 29. Dio, 36, 1), triumphust azonban csak a Catilina leveretése után tartott 62-ben s a Creticus nevet nyerte. Vell. 2, 34. Eutr. 7, 11. Pompejusnak később is ellensége maradt; 54 táján halt meg. Vell. 2, 48. Leánya Caecilia Metella, az egyik Crassusnak felesége, a via felirata szerint. – 19. L. Caec. Met., az előbbinek fitestvére, 69-ben mint propraetor Verresnek utóda. Cicero dicsőíti kormányzását, elődjének garázdálkodása után a rendet helyreállította, a sziget jólétét felvirágoztatta, Cic.Verr. 1, 9, 27. 2, 4, 10. 3, 65, 152. Később azonban Verres mellett foglalt állást, kivel rokonságba került. Cic. Verr. 3, 53, 122. 68-ban consul volt, de nemsokára meghalt. Dio, 36, 4. – 20. L. Caec. Met., az előbbinek fia, mint néptribunus nem akarta megengedni, hogy Caesar az aerarium Saturnit katonai felszerelésére fordítsa, de Caesar halállal fenyegette s így kénytelen volt engedni. Cic. ad Att. 10, 4, 8. Plut. Caes. 35. Caesar 48-ban kiutasította Italiából. Cic. ad Att. 11, 72. – 21. Q. Caecilius Bassus,mint római lovag Pompejus alatt szolgált, kinek leveretése után Tyrusba menekült, ott Caesar csapatait a maga részére nyerte meg, azonfelül segítették őt a parthusok és az arabok. Miután Caesarnak már két vezére nem tudott vele boldogulni, 44-ben Cassius propraetor jelent meg Syriában, kit Caec. csapatai elismertek vezérüknek. Caec. nem akart alatta katonáskodni s ezzel szereplése véget ért. Cic. ad fam. 12, 18, 1. Dejot. 8, 23; ad. Att. 14, 9, 3. Dio 28, 4. 47, 26. – 2. Q. Caec. Niger, Siciliából, Verres alatt volt quaestor, részt vett annak zsarolásaiban. Ellene készítette cicero a divinatio in Caec.-ot. Cic. élczét Nigernek a zsidó hithez való vonzalmáról elbeszéli Plut. 7, 3. – 23. L. Caec. Rufus, P. Cornelius Sulla mostohatestvére, mint tribunus pl. 64-ben egy törvényjavaslattal lépett fel, mely az ambitus vétségének enyhítését czélozta, hogy Sulla a senatusba ismét bekerüljön. Hivataloskodása alatt a senatus és Cic. pártján állott (Cic. Sull. 65), 57-ben volt praetor urbanis s nagy érdeme volt abban, hogy Cicerót a számkivetésből visszahítták (Cic. p. red. 22), e miatt azután Clodius haragját vonta magára (Cic. Mil. 38); később proconsul volt. – 24. Caecilius, Statius, kiváló palliata-költő, celta származású, mint rabszolga került Rómába a 3. század vége felé. Enniusnak contubernalisa volt, kit csak egy évvel élt túl. v. ö. Ritschl opuse. III. 233. quint. (Inst. 10, 1, 99) és Cic. (de opt. gen.orat. 2) a többi palliataíró elé helyezi. Varro (Men. 399) dicséri darabjaiban a cselekmény menetét, melylyel a paJh-t fel tudja kelteni. Horatius (pe. 2, 1, 59) dicséri gravitását Terentius ars-ával szemben; ezt főképen annak köszönheti, hogy első sorban Menandert választotta mintáúl. 40 darabjának a czíme közül 16 Menandernél is megvan. Töredékeit l. Ribbek, scaenicae Rom. poës. fragm. Bd. II. p. 35. – 25. Caecilius (eredetileg Archagathus), Augustus korának egyik legjelentékenyebb rhetora és critikusa. Sokoldalú irodalmi tevékenységet fejtett ki mint rhetor, philologus és aesthetikus, a stilus terén (peri schmatwn, peri ujouV) az atticismus előharczosa. L. Blass, Griech. Bereds. 1865. 169 skk. l.