Caligula

Gajus Caesar Caligula, római császár, uralkodott Kr. u. 37–41-ig. Germanicus és Agrippina legifjabb fia, született 12. aug. 31, valószinűen Ambitarviusban (ma Conz, a Saar és Mosel összefolyásánál). Gyermekéveit atyjánál, a Rajna mentén állomásozó legiók között töltötte, a kik a bakancsot (caligae) viselő ifjút megkedvelték és C.-nak nevezték el, mely név azután közhasználatúvá lett. Suet. Cal. 8. 9. Tac. ann. 1, 41. Szülei elhanyagolták nevelését és elnézték alattomosságát. Atyja halála után C. Tiberius császár udvarába került, hol szolgai meghunyászkodással kerülte ki a mindenható Sejanus gyanuját és behizelegte magát a császárnál, ámbár ez felismerte C. tettető természetét. Suet. Cal. 10. 11. Tac. ann. 6, 2. 46. Macróval, a testőrség új főnökével; C. jó lábra helyezkedett és a maga részéről helyeselte Tiberius megöletését. Nyomban reá Macro (l. o.), a senatus, a testőrök és a nép is, kik mindnyájan csalatkoztak C. jellemében, kikiáltották őt császárrá. Ebben az állásban C. néhány hónapig népszerűség után áhitozott; e czélból feláldozta Tiberius embereit, elengedte az adókat, elűzte a delatorokat, fényes circus-játékokról gondoskodott stb. A mellett azonban őrült módon pazarolta az állam pénzét és néhány hónap alatt 2700 millió sestertiust költött mulatságokra. A 7-ik hónapban súlyos betegségbe esett, melyből felépült ugyan, de azóta kegyetlenkedni kezdett és őrjöngő zsarnok módjára viselkedett (hactensu quasi de principe, reliqua ut de monstro narranda sunt. Suet. Cal. 22. Neque melior umquam servus neque deterior dominus fuit. Tac. ann. 6, 26). Amúgy is ideges, gyönge testalkatú (nyavalyatörésben szenvedett) és zavaros eszű volt (Tac. mens turbata); a váratlanul elnyert császári hatalom pedig a mindenhatóság érzését keltette benne. Sorra kivégeztette rokonait, barátait, ellenségeit. Megölette nővérét Drusillát, szintúgy apósát és Macrót, sőt azt óhajtotta, vajha a római népnek csak egy nyaka volna, hogy egy csapásra leüthetné annak fejét (Suet. Cal. 30. Dio Class. 59, 13), és azt szokta mondani: «Oderint dum metuant.» Ártatlan embereket dobatott a circusba a vadállatok elé és istennek képzelve magát, Jupiterrel és Dianával mint «nővérével» társalgott. Suet. Cal. 23 s köv. Roppant sok pénzre lévén szüksége, a gazdagokat juttatta a vérpadra, kiknek kincseit lefoglalta. Suet. Cal. 38 s k. Dio Cass. 59, 17. Miután Rómában jóformán már mindenkit kifosztott, Galliába rándult, hol öregatyjának (Augustusnak) és atyjának ruháit és fegyvereit végeladáson eladta a gallus előkelőknek, majd nagyzási hóbortból Britanniába készült hadat vezetni. Közvetetlenül a hajóra való szállás előtt azonban beszüntette a hadjáratot és azt hagyta meg katonáinak, hogy a parton zsákmány gyanánt kagylókat gyüjtsenek (spolia Oceani). A germán hadjárat is elmaradt. Mindamellett diadalmenetben vonult be Rómába, mely alkalommal állatbőrökbe bujtatott testőreit mutatta be mint germán foglyokat. Suet. Cal. 46. Ezóta őrültsége már nem ismert határt. Most már nyiltan istennek nyilatkoztatta ki magát és külön papi testületet létesített a maga tiszteletére, melybe kedvelt lovát (Incitatust) is beválasztotta. Csakis a zsidók merték a császártól követelt imádást megtagadni és Philon bölcsészt (l. o. 8.) küldték Rómába azzal a megbízással, kérje meg a császárt, hogy ne állíttassa fel szobrát a jeruzsálemi templom szentélyében. Philo, legatio ad Gajum. Ebben az időben C. már delatorok, testőrök és romlott nők társaságában töltötte napjait, de midőn még ezek közül is néhányat megadóztatott és kivégeztetett: összeesküvés támadt élete ellen, melynek lelke Chares (l. o.) tribunus vala, a ki C.-t azután más testőrök segélyével Rómának valamelyik sikátorában 41 jan. 24. megölte. Suet. Cal. 56 s köv. – Irodalom: Schiller, Geschichte der röm. Kaiserzeit, I. köt. 304 s k. l. Peter, Gesch. Roms (III. köt.). Hertzberg, Gesch. des röm. Kaiserreichs (189. l.). Quidde, Caligula 1894 (irányzatos munka). Gould B. s., The tragedy of the Caesars (London 2. köt. 3. kiad. 1892). Schmitt Felix, C. (Berl. 1894). Duruy-Hertzberg, c. und Claudius (Lipcse 1894).