Aemilii

régi, hires patricius nemzetség Rómában, a mely állitólag Mamercustól (Mamers = Mars, v. ö. Mamercus) Numa, v. Pythagoras fiától, a kit beszédének kellemessége miatt (di aimulian logou kai carin) Aemiliusnak neveztek, származott. Plut. Aem. 2. Num. 8. Liv. 39, 32. Mások szerint Aemylustól, Ascanius fiától, származott; tehát mindenesetre egyike volt Róma legrégibb nemzetségeinek. – I. A Lepidi család legnevezetesebb tagjai: – 1. M. Aem. Lep., 201. Kr. e. mint követ V. Ptolemaeus Epiphaneshez, azután a macedoniai V. Fülöphöz küldetett, 191-ben Sicilia praetora lett. Liv. 31, 2. 36, 2. Pol. 16, 34. A Syria királya Antiochus elleni háborúban (190) kitüntette magát. Liv. 37, 43. Mint consul (187) Liguriába ment, a via Aemiliát építette, szerencsésen harczolt a ligurok ellen és gyarmatokat vezetett Mutinába meg Parmába. Másodszor consul volt 175-ben, hatszor princeps senatus és mint ünnepelt hazafi halt meg 152-ben. Liv. 39, 1 sk. e. 48. – 2. M. Aem. Lep., gőgös és uralkodásra vágyó híve Pompejusnak, a ki őt 78. Kr. e. a consulsághoz juttatta. Később meghasonlottak. A senatus, hogy az államra nézve veszélyes üzelmeitől szabaduljon, Gallia transalpina kormányát bízta reá, ő azonban Etruriában maradt s mindig több párthívet szerzett. Mikor azután seregével Róma ellen vonult, hogy a consulságot kierőszakolja, Pompejus és Catulus elibe mentek és a város közvetetlen közelében legyőzték. Legatusa, a ki Gallia transalpinában egy toborzott sereg élén állt, kénytelen volt magát megadni. A mikor Lep. második kisérlete is meghiusult Etruriában, Sardiniába ment, hogy magát Sertoriusszal Hispaniában összeköttetésbe tegye; szerzett is új pártot, de ismételten megveretett, míg végre ugyanott 77-ben Kr. e. betegségben meghalt. Plut. Pomp. 15 sk. App. b, c, 1, 107, Liv. ep. 90. – 3. M. Aem. Lep., az előbbi fia, az ismeretes triumvir. Caesar, a kinek híve volt, őt praefectus urbisszá és praetorrá tette, Lep. ellenben azzal bizonyította be háláját, hogy Caesarnak, a mikor Hispaniából visszatért, a dictatorságot szerezte meg. Miután 46. Kr. e. érdemetlenűl diadalmenetet tartott, Caesar társa lett a consulságban, majd magister equituma, halála után pedig pontifex maximus és a galliai sereg vezére. A mikor a triumviratus, Antonius, Octavianus és ő közötte létre jött, osztályrészül Africát kapta, újra diadalmenetet tartott és 42-ben consul lett. Az Octavianus elleni küzdelemben olyan kétes és lanyha magaviseletet tanusított, hogy serege elhagyta s ő kénytelen volt minden állami közigazgatással felhagyni, a pontifexi méltóságra szorítkozni, miután előbb Octavianus előtt magát a legmélyebben megalázta. Később Rómában élt, Octavianus kényszerítette reá, a ki megvetőleg bánt vele. Majd dölyfös, majd kislelkű ingadozó jelleme méltán vonta reá ezt a bánásmódot. Suet. Oct. 16. szerint meghalt Circejiben 13. Kr. e. Dio Cass. 44, 22 sk. Cicero itéletét róla l. Cic. Phil. 13, 4, 19. – 4. M. Aem. Lep. Porcina, consul 137. Kr. e. Kiváló szónok (Cic. Brut. 25), sikerrel állt ellen C. Cassius néptribunus vállalkozásainak. Hispania Tarraconensisben a vaccaeusok népével igazságtalan háborút kezdett s azt a senatus akarata ellenére erélylyel folytatta. A mikor az eleség hiánya visszavonulni kényszerítette, a vaccaeusok megrohanták s érzékeny veszteséget okoztak neki. Rómába visszahivatván pazar költekezés miatt tekintélyes pénzbírságra itéltetett. Val. Max. 8, 1, 7. Cic. Brut. 27. Vell. Pat. 2, 10. – II. Mamerci: – 1. M. Aem. Mam., minden gazdagsága mellett sem lehetett consul, mert nem volt előbb aedilis. Cic. off. 2, 17. – 2. Q. Aem. Mam., decurio Arpinumban, tribunus militum Cicerónál mint ciliciai helytartónál. Cic. ad fam. 13, 11, 1. – III. Papi (Pappi): – 1. M. Aem. Papus, dictator a comitia megtartására 321-ben Kr. e. Liv. 9, 7. – 2. Q. Aem. Pap., consul C. Fabricius Luscinusszal 282. Kr. e., legyőzte az etruscusokat és bojusokat; mindketten mint újra consulok 278. Kr. e. dicsőséggel harczoltak Pyrrhus ellen; három évvel később együtt voltak censorok. – 3. L. Aem. Pap., az előbbi unokája, consul 225. Kr. e. C. Atilius Regulusszal, ismételten győzött a gallusok elleni harczokban, sok foglyot és zsákmányt ejtett és fényes diadalmenetet tartott. Pol. 2, 23 sk. Később (220) censor volt C. Flaminiusszal együtt. – 4. L. Aem. Pap., praetor 205. Kr. e. (Liv, 28, 38), harczolt Siciliában. Suet. Oct. 2. – IV. Paulli:– 1. M. Aem. Paull., consul 255. Kr. e., collegájával Servius Fulvius Nobiliorral Africába ment, hogy Regulus seregének maradványát megmentse s megverte a carthagóiak hajóhadát Hermes hegyfokánál. Pol. 1, 36. eutr. 2, 22. on. 8, 14. – 2. L. Aem. Paull., consul 219-ben Kr. e., diadalt aratott az illyriusok felett (Pol. 3, 18 sk.), másodszori consulsága alatt 216-ban elesett a Cannae melletti ütközetben, a melyet plebejus consul-társa C. Terentius Varro (l. Terentii, l) az ő akarata ellenére Hannibal ellen felvett. Pol. 3, 110 sk. Liv. 22, 35. 44 sk. Hor. od. 1, 12, 38 (animae magnae prodigus). – 3. L. Aem. Paull. Macedonicus, az előbbi fia, kora ifjuságától fogva kitünt ős római erkölcseivel, mindjárt a mikor az aedilisségre pályázott, 12 versenytársa felett győzött, 192. Kr. e. praetor lett, majd 182. consul. Leverte a kalóz ligurokat és diadalmenetet tartott. Liv. 40, 25 sk. Már előre haladott, mintegy 60 éves korában, de ép erőben, másodszori consulsága alatt elvállalta a hadjáratot Perseus macedoni király ellen s véres ütközetben Pydna mellett 168 . jun. 22. legyőzte (Liv. 44,40 sk.), úgy hogy Perseus, kinek tábora elfoglaltatott, serege megsemmisíttetett, kénytelen volt Macedoniából menekülni. A győztes Aem. beutazta Görögországot s annak belügyeit jó törvényekkel és alkotmánynyal rendezte, az ellenség híveivel ugyan egész szigorát éreztette, de más részt enyhitette ezt fényes ünnepélyekkel. Liv. 45, 29 sk. A gazdag zsákmányt Vell. Pat. 1, 9 szerint, 200 millió sestertiusra becsülték. Diadalmenetét azonban megkeserítették egyrészt a zsákmány elosztásánál kevésbbé kielégített harczosainak idegenkedése, másrészt családi szerencsétlenség: egyik fia a triumphus előtt 5, a másik utána 3 nappal meghalt. Két másik fia adoptio útján átment a gens Corneliába (Scipio Aemilianus) és Fabiába. 164-ben még censor lett. Súlyos betegségében meghalt 160. Kr. e. jelentéktelen vagyon hátrahagyásával. Plut. Aem. Paul. 39. Cicero (Brut. 20) azt mondja, hogy görögül tudott és jó szónok volt. A temetése alkalmából rendezett játékokon adták elő Terentius Hecyra és Adelphoe darabjait. – V. Regilli: L. Aem. Reg., praetor 190 Kr. e., mint hajóhadparancsnok a rhodusiak segítségével győzedelmeskedett III. Antiochus syriai király hajóhada felett, a miért triumphus navalis dicsőségében részesült. Liv. 37, 14–32. 58.– VI. Scauri, több római gens mellékneve, a) a gens Aureliáé, b) a gens Aemiliáé. – 1. L. Aem. Sc., a Nagy Antiochus elleni háborúban egy hajócsapatot vezérelt és Phocaeát elfoglalta. Liv. 37, 31. – 21. M. Aem. Sc., előkelő, de elszegényedett családból, ügyes, ravasz, kiváló szónoki tehetséggel (ic. Brut. 29), szül. 162 Kr. e., szolgált a numantiai háborúban és Sardinia szigetén. Miután aedilis curulis és praetor volt, pályázott a consulságért 117-ben Kr. e. (ic. Mur. 17), de csak 115-ben nyerte el; hiressé lett több törvény és a ligurok feletti diadala által, majd princeps senatus lett és feje egy követségnek Jugurthához, ellen állott az ő megvesztegetési kisérleteinek, de nem tudta visszatartani a kegyetlenségektől. Sall. Jug. 25. Mikor másodszor volt Numidiában mint L. Calpurnius Bestia legatusa (111), meg hagyta magát vesztegettetni Jugurthától (Sall. Jug. 27 sk.), de nem bűnhődött mint Bestia, hanem 109. még censor lett. Mint ilyen helyreállította a pons Mulviust, és Pisán meg Lunán át építette a via Aemiliát. Mint az oligarchák vezetője elkeseredett ellensége volt a democrata pártnak, mindazon által tekintélylyel bírt a népnél méltóságteljes fellépése által. Röviden, de találóan jellemzi Sallustius (Jug. 15): homo nobilis, impiger, factiosus, avidus potentiae, honoris, divitiarum, ceterum vitia sua callide occultans, Cicero ellenben párt szempontból felette dicséri. Sest. 47, 101. de or. 1, 49, 214. Pályáját jövedelmező fa- és szénkereskedéssel kezdte, később jogi ismereteit felhasználta örökségeknek mindenféle furfanggal való kicsalására. Cicero magasztalva említi (Brut. 29) az ő önéletrajzát, a melyet a maga igazolására írt 3 könyvben. V. ö. Peter, hist. Rom. reliqu. I. p. 185 sk. – 3. M. Aem. Sc., az előbbi fia, mint fiatal ember bevádolta Cn. Dolabellát (Cic. Ver. 1, 38), a harmadik mithridatesi háborúban Pompejus quaestora volt. Miután hosszabb ideig volt Judeában és Syriában, aedilis lett s mint ilyen rendkívül pompás játékokat rendezett. Cic. Set. 54. off. 2, 16. A mikor Sardiniából, a hol praetor volt (56), visszatért és a consulság után járt, zsarolással vádoltatott, de Cicero őt szerencsével védelmezte, azonban a második vádra, de ambitu, elitéltetett Pompejus kivánságára. Számüzetésbe ment s azután nyoma veszett. – 4. M. Aem. Sc. Mamercus, kicsapongó volt, de jó szónok és költő. Kimerítő jellemzését adja Seneca (contr. X. praef. 2–4), a ki találó élczeinek is számos példáját nyujtja. Miután Tiberius alatt már egyszer felségsértéssel vádolták, ujabban pedig házasságtöréssel, bűvészettel, főképen pedig Atreus czimű tragoediájának nehány versével, a melyeket Tiberius magára vehetett, vádolták, neje Sextia felszólítására öngyilkos lett. Neje vele halt meg. Tac. Ann. 6, 9. 29. A familia Scaurorum vele kihalt. – VII. Aem. Laetus, praefectus praetorio 193. Kr. u., összeesküvést szervezett Commodus ellen, a kit megölt, Pertinax trónra léptét kivitte, Didus Julianus parancsára kivégeztetett. Dio Cass. 72, 19. Herodian. 3, 7 .– VIII. Ae. Macer, l. Macer, 2.