Civilis

Julius, a batavusok szabadságharczának vezére 69–70-ben Kr. u. A rómaiak, miután testvérét Paulus Juliust árulás miatt megölték, őt is fogságba küldték Neróhoz, honnan csak Nero halála után Galba szabadította ki. Vitellius alatt ismét be volt börtönözve s csak Vespasianus alatt bocsátották szabadon. E méltatlan bánásmód s a rómaiak zsarnokoskodása a batavusokon, kik pedig a római nép szövetségesei (socii) voltak, teljesen elkeserítették Civilist, úgy hogy felkelésre szólította honfitársait; a szomszéd frisiusok is csatlakoztak a felkelőkhöz s egyesült erővel súlyos csapást mértek a rómaiakra először a Rajna mellett, majd Munius Lupercus alvezér alatt. Most már Civilis egyenesen a főerősséget, Castra veterát (Xanten) szállotta meg 69-ben, s nemsokára be is vette. Azonkívül lázadást támasztott Galliában is és az ott levő római legiók nagy részét a maga pártjára nyerte. Azonban a rómaiak is újabb segítséget kaptak, mely Petillius Cerealis és Annius Gallus vezetése alatt előbb a Mosel, majd a Rajna mellett két izben aratott győzelmet a felkelőkön. Civilis még tartotta magát, de a batavusok úgy látszik békét óhajtottak, mely csakugyan létre is jött. Forrásunk (Tacitus, hist.) épen a béketárgyalások kezdetén megszakad ugyan, de a Germania 29. fejezetéből látjuk, hogy a batavusok valamit mégis könnyítettek helyzetükön. Tac. hist. 4, 12 sköv. 33. 5, 14, 23–26. V. ö. Meyer, Der Freiheitskrieg der Bataver unter Civilis.