Civitas.

– 1. Összfoglalata mindazon törvényes jogoknak, melyek a római polgárt megillették. Megszerzésök háromféleképen történhetett: 1) római polgár lett, ki oly törvényes házasságból született, melyben mindkét félnek megvolt a connubiuma; 2) a római polgárjogot adományozhatta a király, a köztársaság idején a nép s végre a császár, még pedig akár egyeseknek, akár valamely község vagy vidék összes szabadszületésű lakóinak. A köztársaság két első századában a hódítást rendszerint követte a polgárjog kiterjesztése, de később már fukarabb volt a római állam s a socii véres háborúk árán szerezhették meg csak (lex Julia 90-ben Kr. e.). Julius Caesar volt az első, ki Gallia népeinek megadta a polgárjogot, példáját követték különösen Claudius császár, a Flaviusok, Hadrianus, míg végre Caracalla a birodalom összes lakóit megajándékozta vele. Ulpianus fr. 17 Dig. De statu hom. I 5. Végre 3) megszerezhette a rabszolga is, ha ura a törvényes formák mellett szabadon bocsátotta. A római polgárjog ismertető jele volt a hármas név viselése s a tribus megnevezése, melybe a polgárok soorzva voltak. CIL III 10519 (Aquincum): C. Val(erius) C. fil(ius) Claudi(a tribu) Secundus. A szabadság elvesztésével természetesen elveszett a római polgárjog is (maxima capitis diminutio), de a hadi fogságból visszatérőé újra feléledt (postliminium). A számkivetés csak a római polgárjogtól fosztott meg (minor vel media capitis diminutio), az lévén az elv, hogy senki sem lehet egyszerre két város polgára. A civitas közjogi elemeit képezték: 1) a jus suffragii. Eredetileg csak a patriciusoknak volt szavazati joguk a comitiákban. Viszont később a comitia tributákban más mint plebejus nem szavazhatott, jóllehet a plebiscita az egész polgárságot kötelezték; 2) a jus honorum, a hivatalnokokká való választhatás joga. Kr. e. 300 óta e tekintetben nem volt különbség patricius és plebejus között; 3) a jus provocationis, melynek erejénél fogva a hivatalnokok itéletei a néphez megfelebbezhetők voltak; 4) a jus census, mely kötelezte is a polgárokat, hogy a census jegyzékében minden vagyonukkal együtt szerepeljenek. Magánjogi alkatrészei voltak: a commercium, a vagyonszerzési képesség a jus civile oltalma alatt s ebből kifolyólag a végrendelkezés lehetősége (testamenti factio); a connubium, mely képessé tett a jus civile értelmében törvényes házasságkötésre (justum matrinonium). A császárság korában már csak ez utóbbi jogoknak volt értelmök. – II. Civitas volt a neve minden városnak, melynek lakói a polgárjog birtokában voltak s a város ügyeit maguk vezették. L. Municipium és Colonia. A római jogú városok mellett voltak azonban a római birodalom területén ú. n. civitates liberae, városok, melyek régi függetlenségüket a római uralom daczára megtartották. A civitates foederatae önállóságát a rómaiakkal kötött foedus, a civitates sine foedere immunes et liberae városokét pedig törvény vagy senatusconsultum biztosította. De ily városok, melyek államot képeztek az államban, csak kevés számmal s csak a keleten fordultak elő. – III. Civitas végre jelent néptörzset, minőkre a celták (l. Celtae) oszoltak. Augustus a galliai civitasokból 64 közigazgatási kerületet alkotott, egy-egy központi teleppel, melyekből idővel a városok fejlődtek ki (pl. a civitas Parisiorumé Lutetia volt). Hasonlók voltak a viszonyok Pannoniában is, csakhogy itt a civitas mint közigazgatási kerület a III. században is még fennállott (CIL III S. 10418)s a katonák, mint a diplomák (CIL III D. II. XII. XXIV. XXXIX. XLII. XLVI) bizonyítják, azon civitas nevével voltak bevezetve a lajstromokba, melyhez tartoztak. Feliratokból csak a civitas Eraviscorum (CIL III S. 10418) s a civitates duae Boiorum et Azaliorum (CIL IX 5363) ismeretesek eddig Pannonia területén. A többiek nevét Potlameus (II 14, 2. 15, 2) és Plinius (n. h. III 146–148) jegyezték föl. V. ö. Fröhlich, Budapest Régiségei III 146–152.