Cleonymus

KlewnumoV, II. Cleomenes spartai király fia. Törekvései, hogy atyja halála után Kr. e. 310-ben király legyen, meghiusulván, a spartaiak, hogy meneküljenek az erőszakos és kapzsi embertől, azon zsoldos had élére állították, a melyet a lucaniaiak ellen a tarentumiak segítségére küldtek. Egészben véve sikerrel harczolt, de titkos terveket szőve Sicilia és Görögország ellen, azok keresztülvitele érdekében 303-ban elfoglalta Corcyrát; a tarentumiak azonban megelégedve szörnyű zsarolásait és szerfelett erkölcstelen életét, békét kötöttek ellenfeleikkel, mire C. az alsó-italiai városokat s különösen Thuriit kezdte szorongatni. Diod. Sic. 20,104. A rómaiak visszaverték támadását, mire az Adriai tenger partvidékei ellen fordult, mígnem egészen a Brenta torkolata tájáig érve, itt elveszítette seregét és hajóit 302-ben. 293-ban a boeotiaiak oldalán Demetrius Poliorcetes ellen harczolt, de ettől elűzetett. Később bizonyos tekintélyre tett szert hazájában, majd 272-ben hirtelen ellene fordult Pyrrhusszal szövetségben, hogy boszút álljon a régi sérelmekért. Vállalata nem sikerült s ezzel végződnek a róla szóló tudósítások. Plut. Pyrrh. 26. Demetr. 39. Liv. 10, 2.