Előszó a második kötethez

A gondviselés megengedte, hogy ezt a munkát nyolcz év leteltével befejezhessem. 1896. december 9-ikén kelt leíratában bízott meg a Nagyméltóságú Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Úr a szerkesztéssel, és mult hó 15-ikén jutott kezemhez az utolsó hiányzó czikk, Latkóczy Mihály nagy Zeus czikke. Az első kötet előszavában említett negyvenhárom munkatárshoz még három járult hozzá a második kötet kidolgozása folyamán, t. i. Lipóczi Keczer Géza dr., gymn. tanár (Nagy-Szeben) : a római történetre (L. K. G.), Szautner Zsigmond dr., gymn. tanár (Budapest) : a görög földrajzra és történetre (Sz. Zs.) és Szigeti Gyula dr., gymn. tanár (Szentes) : a görög eposra és a görög szaktudományi írókra (Sz. Gy.), közülök azonban négy, fájdalom, nincs már az élők sorában, t. i. Király Béla, Pozder Károly, Szabó Iván és Szautner Zsigmond:

A második kötet a következőkben tér el az első kötet előszavában mondottaktól: A hungarikumokból kimaradt az Onagrinum czikk ; az egyéb czikkekből elmaradt Theodunus és Veratrum Album, de fölvétetett közéjük Paulus Aegineta, Philotimus, Pragmatica sanctio, Praxagoras, Roma dea, Tarsatica, Theophilus Protospatharius és Tropaeum Trajani ; az új czimbeli utalásokból kimaradt Pathissus, Peiso és Ppostaseis, de hozzájuk járult Onagrinum, Pelso, Ptah, Septimontium, Theodunus, Veratrum album és Zalmoxis.

Teljes tudatában vagyok annak, hogy ez a munka nem tökéletes, hogy különböző szempontokból különböző kifogások tehetők ellenében. Így péld. az anyagi lehetőség szabta határok miatt nemcsak az ókori anyagot nem adhattam nagyobb teljességgel, hanem úgy szólva egészen mellőznöm kellett a közép- és újkori görög és latin philologiát, mely pedig meggyőződésem szerint az ókori görög és latin philologiával együvé tartozik, s mint ilyen a classica philologiának integráló részét képezi. Ezen a hiányon egy pótkötet kiadásával lehetne segíteni, de az anyagban ily módon bővült munka egy második kiadás esetében nem viselhetné többé az Ókori Lexikon czimet, hanem ezt A classica philologia Lexikona czimre kellene változtatni.

És most sokszoros köszönetet mondok a Nagyméltóságu Vallás- és Közoktatásügyi Minister Úrnak, a M. T. Akadémiának és a Franklin-Társulatnak áldozatkészségükért. De köszönettel tartozom munkatársaimnak is azért a kiváló és önzetlen közreműködésért, melylyel lehetővé tették, hogy elkészüljön ez a munka, melyről bízvást állíthatom, hogy a hazai classica philologia jelenlegi fejlettségének hiteles erőpróbája.

Budapest, 1904, october 15.

Pecz Vilmos.