Africa

a görögöknél a legkésőbbi időkig Libya (Libuh) néven fordul elő, mennyiben ők az Aegyptus nyugati határán lakó népség nevét az egész földrészre átruházták s csak a rómaiak uralma óta lett az Africa név általános. A korábbi időkben Herodotusig csak két földrészt, Európát és Ázsiát, különböztették meg s Africát majd az egyikhez majd a másikhoz számították. Sall. Jug. 17. Africát keleten az Indiai Oczeán, az Arabiai öböl (előbb a Nilust is határnak vették), az Arsinoëi vagy Szuezi földszoros, északon a Mare Internum, a parton Libycum néven, nyugaton az Atlanti tenger, délen a Mare Aethiopicum határolta. A régiek ismeretei nagyon fogyatékosak voltak és leginkább a keleti és északi partra szorítkoztak, hol a phoeniciai és görög gyarmatok alapítása (Carthago, Cyrene) az ismereteket előmozdította; a sivatagnak és a nyugati partnak némely részeit is ismerték. Herodotus (4, 42) elbeszéli, hogy Necho aegyptusi király Kr. e. 600 körül körülhajózta Africát az Arábiai öböltől kezdve a Hercules oszlopáig, a mit eddig még meg nem czáfoltak. A carthagói Hanno felfedező utazásában, melyet 470, mások szerint 510 körül Kr. e. gyarmatok alapítása végett tett, egészen az esperon keraV, m. Cap Verde és a notou keraV, m. a Gambiától délre fekvő Cap Roxo v. C. Sierra Leoneig jutott. A régiek ismerete később megfogyatkozott és Ptolemaeus még azt hitte, hogy délen összefügg Ázsiával. Herodotus (2, 32. 4, 181) szerint Libyát délen és nyugaton az Atlanti tenger mossa és felosztja Aegyptusra, Aethiopiára és a szorosabb Libiára, az utóbbit megint lakott részre (oikoumenh) a Földközi tenger partján (ma körülbelül Berberia), állatosra (JhriwdhV) – körül belül Bilad-el-Dserid, az Atlastól délre, állatokban gazdag, a rómaiaknál Gaetulia – és a sivatagosra (h yammoV), a Szahara sivatagjára osztja. A sivatagon túl fekvő vidék ismeretét homály fedi. A népeket, 4, 168–199 alatt nevezi meg és irja le. Az északi parton a következő részeket említik a régiek: Marmarica, Cyrenaica, Africa propria, Numidia, Mauretania. A hegyek közül ismerik az Atlast (m. Adla) és pedig az A. majort (meixwn), m. Deren, nyugaton és az A. minort (elattwn); attól északra és északkeletre, a nyugati part déli részén a Qevn ochma (azaz Istenek szekere) nevű hegységet, vagy a mostani Konghegységet vagy a Sagres hegyet; Aethiopia déli határán a Holdhegységet (to thV SelhnhV oroV). Főbb folyói a Nilus az ő forrásvizeivel; a nyugati parton a Stachir, Pliniusnál Bambotus (a mai Szenegál); a NiaV (a mai Gambia) és a masitholus (messzebb délre); a sivatag északi partján a Gir (Geir) és a Nigir (gir és nigir egyáltalán folyót jelent), melyek a Niger folyóval vagy Dsolibával semmiféle összeköttetésben nem állanak, minthogy ezekről a régieknek csak homályos sejtelmeik voltak. – Africa propria Carthago meghódítása után az északi partnak egy tartománynyá kapcsolt részét foglalta magába; nyugaton Numidiával (határ a Tusca folyó), keleten Cyrenaicával meg a nagy Sirtisszel volt határos és a déli Byzaciumra és az északi Zeugitana regióra oszlott. Mela 1, 7.