Cyprianus

– 1. Thascius Caecilius, egyházatya, Carthagóban született és rhetorságra képeztetett. 248-ban, nem sokára megtérése után, ugyanott püspökké lett és mint martyr halt meg 258-ban szept. 14-én. Az episcopatusnak mint az egyházi egység s a szent lélek ajándékai hordozójának teljhatalmát vitatta; az eltántorodottak (lapsi) újból való felvevésének kérdésében ép úgy küzdött a becsúszott lazaság mint a novatianusok separatistikus hajlamai ellen, és megalapította a katholikus nézetet a vezeklés szentségéről. Művei, levelei és értekezései szegények eredeti gondolatokban, de könnyenfolyók és tiszták előadás tekintetében, meleg érzéssel. A keresztény ékesszólásnak mintája és Augustinusig latin egyházatya cat’exochn. – Irodalom: Opera ed. Hartel, Vindob. 1868–71 (Corp. ser. eccl. Cat. 3). Életrajzát irták: Poole, London 1810. Rettberg, Göttingen 1831. Fabre, Paris 1848. Blampignon, Paris 1861. Ruffet, Paris 1872. Peters, Regensburg 1877. Fechtrup, Münster1878. Ritschl, Göttingen 1885. Benson, London 1897. Goetz, Geschichte der Cyprianischen Litteratur, Basel 1891. U. a. D. Busslehre Cyprians, Königsberg 1895. U. a. Das Christentum Cyprians, Giessen, 1896. – 2. Keresztény költő Galliából, az 5. század kezdetén, Juvencus modorában az ó testamentumot tárgyalta, rendesen rövidítve, hanem gyakran szónoki lendülettel is. Megmaradt a Heptateuchos (5376 hexameter, 174 hendecasyllabus phalaecius), a többi elveszett. – Éd. Peiper. Vindobonae 1819 (Corp. script. eccl. lat. 23).