Cyprianus | C | Cypselus |
m KuproV, az ó testamentumban Kittim, assyriai nyelven Jatnan, m. görögül Kiprosz, törölkül Kibrisz, nagy (kb. 9600 km2) sziget a Földközi tenger keleti részében, 70 km.-re Ciliciától Délre, 150 km.-re Syriától Nyugatra. Alakját az ókorban kiterített marhabőrhöz hasonlították, ezért ék.-i csúcsát Dinaretumot (Deinarhton, m. Ajiosz Andreasz) BooV oura-nak is nevezték. Hegyfokai É.-on Crommyum (Krommuon, m. Kormakítisz), ny.-on Acamas (’AkamaV, ma Ajiosz Epifaniosz), Délen Curias (KouriaV, m. Zefgári, Capi do Gatta), DK.-en Pedalium (Phdalion, m. Greko). Két hegyláncz vonul át a szigeten, egyik az északi parton, 8900 m. magas, egyik csúcsa az Olympus (741 m.); a másik Délnyugaton, legmagasabb csúcsa az Aous (’AwoV, m. Troodosz, 2010 m.). A két hegység közt van a termékeny salamisi síkság, főfolyója a Pediaeus (PhdiaioV). A Venusnak szentelt sziget kiváló bort, gyümölcsöt, fát stb. termelt, de főképen rezet, amelynek neve is kuprioV calkoV, aes cuprium, cuprum. Már Kr. e. 1500 táján phoeniciai települők több várost alapítottak rajta. 1000 körül Kr. e. jöttek a görögök, peloponnesusiak. Hdt. 7, 90. Azóta a sziget apró királyságokra (9-re) volt felosztva. A Kr. e. 7. százban assyriai, majd újra tyrusi uralom alatt állott. 538526 közt Amasis aegyptusi király, utána a perzsa királyok birtokában volt, ezektől a görögök (Pausanias, Cimon) nem tudták elhódítani. Hdt. 5, 104 skk. Thuc. 1, 94. 112. I. Eugoras salamisi király 410-től 374-ig az egész szigetet egy országgá egyesítette. Az issusi csata után C. Nagy Sándor birtoka lett, aztán a Ptolemaeusoké; 58-ban Cato elfoglalta és praetori provinciává alakította, 4 kerülettel: Ny. Paphia, É. Lapethia, K. Salaminia és D. Amathusia. Városai a partokon: É.-on: Soli (Soloi, m. Paleokóra) kikötőváros, a Clarius torkolatánál; Lapethus (LaphJoV,m. Lapithó); Cerynia (Keruneia, m. Kerínia); Aphrodisium (’Ajrodision); Carpasia (Karpasia, m. Rizokarpazo). K.-en: Salamis (SalamiV), a Padiaeus torkolatánál, legjelentékenyebb város, Constantinus Magnus Constantiának neveztette, Ammochostus (’AmmocostoV, m. Famagusta). D.-en Citium (Kition, m. Larnaka), itt született Zeno stoikus és Apollonius orvos, itt halt meg Cimon; Amathus (’AmaJouV, m. Paleolimiszszo), Curium (Kourion, m. Episzkopi). Ny.-on Paphus (PajoV, m. Kúklia), hires Venustemplommal, a melynek maradványait, sok feliratot és szobortöredéket, kln. Venusszobrokét, az athenaei angol archaeologiai társaság kiásatta; a templom elrendezése állítólag hasonló a jeruzsálemi Salamon-féle temploméhoz; a Kr. u. első században kétszer pusztította földrengés; Új-Paphos (m. Baffa); Marium, később Arsinoë (Marion, ’Arsinoh, m. Polisz). A sziget belsejében (Ny.-ról K. felé sorban) Tamasus (TamasoV, Politiko mellett); Idalium (’Idalion, m. Dáli, l. ezt); Golgi (Golgoi, m. Athieno); Thremithus (QremiJouV, m. Tremitúzia), Chytri (Cutroi, m. Kitrea). A régi cyprusi művészet különös keveréke az aegyptusi, assyriai és ógörög befolyásoknak. A feliratok sajátságos szótagírással annak írva, a mely írás az assyriai ékírásból fejlődhetett s átmeneti állapotban van a betűíráshoz; nyelvük régies aeoliai dialectus. Irodalom: Strabo 14, 681 skk. Engel, Kypros. Berlin 1841. L. P. di Cesnola, The antiquities of Cyprus, London 1873. U. a., Salaminia, 2. kiad. London 1884.