Dialectika

h dialectich. A görög bölcsészet műszava. Platónál = logika, vagyis a legmagasabb elmélkedés módszere; Aristotelesnél azonban csak valószínü következtetést jelent, ellentétben a tudományos igazságokkal. Aristoteles felfogásából fejlődött ki idővel az álokoskodásokban tetőző dialectika mestersége, melynek alkalmazói, a dialectikusok, a vitatkozásban mesterfogásokat használnak és szőrszálhasogató megkülönböztetéseket keresnek. A dialectika elnevezést továbbá használják több bölcseleti iskoláról, mint a megarai vagy eristikus és a stoikus iskoláról; azonkívül a carthagói Clitomachus nevéhez fűződő iskola különösen is dialectikus névvel szerepel.