Diamarturia

attikai jogi terminus: tanúbizonyságokkal való perhárító kifogástétel, melyet a vádlott még a diwmosia (l. ezt) előtt tehetett a pörvezető tisztviselő előtt a pör végleges megakasztása czéljából, s mely formailag abban különbözött az ú. n. paragrajh-tól (l. Per, 2), hogy az utóbbinál tanúbizonyságok nem szerepeltek. Úgy látszik nyilvános (grajh) és magánpörökben (dich) egyaránt lehetséges volt. A d., még ha nem is akasztotta is meg végképen a pert, nagyon meghosszabbíthatta lefolyását, mely a főpör eldöntése előtt mellékvádra adhatott alkalmat, jelesen hamis tanúság vádjára (dich feudomarturiw). A kifogást tevő félnek (legalább a magán pörökben) ú. n. paracatabolh-t, azaz a pörös érték tizedrészét kellett letennie, mely az ellenfél javára esett, ha ez megnyerte a hamis tanúságra vonatkozó mellékpört. Ha a vádló a szavazatok ötödrészét sem kapta meg, akkor némely magánpörökben ú. n. epwbelia-t (l. ezt) azaz: a pörös érték hatodrészét kellett birságul fizetnie. Különös, hogy örökségi ügyekben a megtámadott árvák és özvegyek helyett gondnokuk vagy gyámjuk (curioV) tanuskodása is érvényes volt; de persze ekkor az esetleges dich feudmarturiwn is ellenök irányult (diamartureioJai: tanukat felléptetni; diamartuprein: tanuskodni, de ez utóbbi alakot az előbbi értelmében is használják; egészen mást jelent: diamartoresJai). Példák: Isaeus 6. és Demosth. Leochares elleni beszédei.