Dinarchus

DeinarcoV, Sostratus fia, legutolsó és legjelentéktelenebb az alexandriai canonba felvett 10 szónok közül, kit azért Dionysius nem is számít közéjük. 361 táján született Corinthusban, honnan 342-ben Athenaebe került s ott, mnit Lysias és Isaeus, beszédkészítésből (mint logographus) tartotta fenn magát. Antipater híve volt, de nagyobb befolyásra kivált pártfogója Theophrastus támogatása következtében csak Demetrius Phalereus kormánya alatt jutott. A Demetrius Poliorcetes bevonulása után felülkerekedett democrata párt 307-ben számkivetette s ettől kezdve visszatéréséig (292) Chalcisban élt Euboeában. Visszatérése után perelnie kellett régi barátjával Proxenusszal, ki távolléte alatt vagyonát elsikkasztotta. Antipater halála után (290) Polysperchon kivégeztette. Demosthenes utánzójának tartották, de mivel szenvedelme nem éri utól amazét, árpa-Demesthonesnek (D. o criJoinoV) gúnyolták. Igen sok beszédet irt, Suidas szerint 160-at, Dionysus szerint 59-et, de csak az a három maradt fenn, mely Demosthenesszel áll kapcsolatban: cata DhmoVJenouV, cata ’AriosogeitonoV, cata FilocleouV. A kéziratok Antiphonnal és más szónokokkal együtt közlik. Főbbek: A = Crippisanus 95. saec. XII., melyből N = Oxoniensis saec. XIII/IV. kivételével valamennyi többi kézirat ered. Kiadások: Editio princeps: Aldina, 1513. Külön kiadták: Mätnzer (Berlin, 1842). Blass (Teubnernél) 1871. Thalheim (Berlin, 1877). Főmunka: Blass, Die attische Beredsamkeit 3, 258–302.