Domitii

plebejus család, mely két ágra oszlik. Ahenobarbi és Calvini – A. Férfiak: – I. Ahenobarbi (ahenea barba, vörös szakáll): – 1. Cn. Dom. Ahenob., mint aedilis curulis 194. Kr. e. templomot szentelt Faunusnak (Liv. 33, 42) s legyőzte a bojusokat (u. o. 35, 22. 40. 36, 37). – 2. Fia, Cn. Dom. Ahenob., 167. Kr. e. tagja volt annak a bizottságnak, mely L. Aemilius Paulusszal együtt Macedonia ügyeit rendezte. Liv. 45, 17. – 3. Fia, Cn. Dom. Ahenob., 122. Kr. e. consul, legyőzte az allobroxokat és az arvernusokat. Cic. Font. 12, 26. Mint censor 115-ben a senatorok jegyzékéből törölte a méltatlanokat (Cic. Cluent. 42, 119. Liv. ep. 62); ő építette a via Domitiát Galliában, Cic. Font. 4, 8. – 4. Fia, Cn. Dom. Ahenob., 96-ban Kr. e. consul, mint tribunus 104-ben indítványozta a lex de sacerdotiist, melynek értelmében azontúl a papi állásokat nem a papi testületek cooptatiója, hanem a népgyűlés töltötte be. Cic. Lael. 25, 96. Mint censor 92 edictumot adott ki a nemrég keletkezett latin rhetoriskolák mint az ifjuság megrontói ellen. Plin. 17, 1. Gell. 15, 11. – 5. Fivére, L. Dom. Ahenob., 94. Kr. e. consul, Sulla hive, ezért Marius megölette. Val. Max. 9, 2, 3. Flor. 3, 21. – 6. Fia, Cn. Dom. Ahenob., Marius hive, kit Sulla 82. Kr. e. proscribált; erre ő Africában párthivei élére állt, azonban a Pompejus ellen vívott uticai csatában elesett. Plut. Pomp. 10. Val. Max. 6, 2, 8. – 7. L. Dom. Ahenob., a 4. számúnak fia, 54. Kr. e. consul, köztársasági érzelmű ember, Caesar ellensége. Pharsalus mellett esett el mint Pompejus egyik alvezére. Cic. Phil. 2, 29, 71. App. b. c. 2, 82. – 8. Fia, Cn. Dom. Ahenob., részt vett a Caesar ellen tervezett összeesküvésben (Cic. Phil. 2, 11, 27), harczolt Brutus alatt, de a philippii csata után átadta a vezetése alatt álló hajóhadat Antoniusnak, kivel kibékült. Később, midőn Antonius egészen Cleopatra karjaiba vettete magát, Octavianushoz pártolt. Tac. ann. 4, 44. Suet. Ner. 3. App. 4, 86. 115. Dio Cass. 50, 13. – 9. Fia, L. Dom. Ahenob., 16. Kr. e. consul, 12. Kr. e. afrikai proconsul; mint Illyricum helytartója az Elbán átkelt s messze behatolt Germaniába. Dio Cass. 55, 10. Tac. ann. 1, 63. 4, 44. – 10. Fia, Cn. Dom. Ahenob., a fiatalabb Agrippinának, Germanicus leányának férje, Nero császár atyja, Sicilia proconsula volt. Igen elvetemült embernek festi Suet. Ner. 6. – II. Calvini; – 1. Cn. Dom. Calv. Maximus, 283. Kr. e. consul, legyőzte a gallusokat, Senonest, bojusokat és etruscusokat. Dictator is volt és ő volt az első plebejus censor (280-ban). Pol. 2, 19. – 2. Cn. Dom. Calv., 53. Kr. e. consul M. Valerius Messallával együtt, mint Caesar hive küzdött Pharsalusnál (Caes. b. c. 2, 42. 3, 34. 78, 89) és később Pharnaces ellen. Dio Cass. 42, 46, Caes. b. Alex. 34. 65. Később a második triumviratus flottáját vezette az ion tengeren, de veresgéet szenvedett; végre a Hispaniában fellázadt cerretanusokat győzte le. Dio Cass. 48, 42. – B. Nők ugyanezen családból: – 1. Domitia, L. Dom. Ahenob. (7. sz.) leánya, Nero császár nagynénje; Nero megmérgeztette, hogy nagy vagyonának birtokába jusson. Suet. Ner. 34. Tac. ann. 13, 19. – 2. Nővére, Dom. Lepida, Messalina anyja, Agrippina ösztönzésére öletett meg. Suet. Ner. 7. Claud. 26. Tac. ann. 11, 37. 12, 64. – 3. Flavia Dom. (Domitilla), szabadon bocsátott nő (liberta), Vespasianus felesége, Titus és Domitianus anyja, meghalt, mielőtt férje császárrá lett. – 4. Dom. Longina, Corbulo leánya, Domitianus kicsapongó felesége, kit férje Paris tánczossal folytatott viszonya miatt eltaszított magától egy időre s a ki később Petroniust a császár élete ellen tervezett összeesküvésre ösztönözte. Dio Cass. 66, 3. 26. 67, 3. 15. – Más, nem a gens Domitiához tartozó Domitiusok: – 1. Dom. Afer l. Afer. – 2. L. Dom. Aurelianus l. Aurelianus, 1. – 3. Cn. Dom. Corbulo, Caesoniának, Caligula császár feleségének fivére, kitünő vezér, a ki 47. Kr. u. a germanusokat a Visurgis (Weser) torkolatánál, 58. Tiridates armeniai királyt és 63. Vologeses parthus királyt legyőzte. Ez felköltötte Nero féltékenységét, a ki őt halálra itélte, de a kiváló férfiú ez itélet végrehajtását öngyilkossággal hiusította meg 67-ben. Tac. ann. 11, 18. 13, 6. 34. 14, 23. 15, 3. 9. 25. hist. 2, 76. Dio Cass. 62, 19. 63, 6. 17. 66, 3. Emlékiratokat írt Keleten való tartózkodásáról, melyek azonban elvesztek; mint szónok is kitünő; végre nagy testi erejéről is híres volt. Juv. 3, 251. – 4. Dom. Marsus, aranykori költő, Vergilius és Tibullus barátja. Ez utóbbinak halálára írt híres epigrammája reánk maradt. Írt elegiákat (Amores, Melaenis nevű kedveséről), egy nagy epost (Amazonis), epigrammákat, meséket (fabellae). L. Baehrens, fragm. poèt. Rom. p. 346.