’Agora

eredetileg gyűlést jelent s a hőskorban értették alatta azokat a gyűléseket, melyekre a népet a király, vagy a hadsereget a vezér hivatta össze híradói által, hogy az államügyek, vagy a háború felett tanácskozzanak (v. ö. ’Ekklhsia). Még az oly vad népnek is van népgyülése, mint a laestrygonok (Od. 10, 114) s épen az állami jogrend hiányát tünteti fel Od. 9, 112 az által, hogy pl. a Cyclopsoknak nincsenek tanácskozó gyülései (agorai boulhjoroi). A szó később a népgyülés helyét, a piaczot, mint a nyilvános élet s főként a kereskedés központját jelenti. Ily piacza a legkisebb görög városnak is volt, még pedig a tengerparti városokban a kikötő mellett, a belföldi városoknak a közepén a fellegvár alatt, későbbi alapításoknál, mint pl. Piraeeusban négyszögre építve s oszlopcsarnokkal volt körülvéve. Az a-t templomok, istenek szobrai és középületek diszítették, mivel a városi és állami életnek itt volt a központja. V. ö. Pnyx (Attica, 4. alatt) és ’Ekklhsia. Aeschylusnál említve vannak a Jeoi episcopoi agoraV és ’ErumhV agoraioV. Különösen pompás volt Athenae piacztere, melyet Cimon platanokkal ültetett be. A régebbi szigorú nevelés elvei mellett az ifjaknak nem volt illő az á. és nyilvános helyek látogatása s ez időben az agoraioV szó naplopót jelentett; de a mint a nyilvános életben való részvétel mind nagyobb mérvet öltött, különösen Pericles óta a periepcesJai cata thn agohan közszokássá vált s az athenaei polgár – ifjú és öreg – az á.-n töltötte idejének legnagyobb részét. Az állami középületeken kívül ugyanis vonzották a polgárságot a hűs csarnok, pénzváltók asztalai, üzleti helyiségek, borbélyműhelyek stb. s e mellett minden ünnepi díszmenet központja a piacz volt. Az á. látogatottsága a délelőtti órákban s különösen a mi időszámításunk szerint 9–12 óra közt volt a legnagyobb s ezért van ez időköz pghJousa agora v. peri pghJousan agoran kifejezéssel állandóan jelölve. Hdt. 2, 173; 7, 223. A kereskedés a polgárokra nézve szabad volt, az idegenek és metoicoV-ok és az aloranomoV-oknál helypénzt fizettek. Az á.-n minden árúczikknek megszabott helye volt az u. n. cucgoi, melyeket aztán az árúczikkek nevével jelöltek: így oi icJueV: ahol a halat, ta lacana: a hol a főzeléket, ta carua: a hol a diót árulták stb.