Elis

’HliV, ’Hleia, a Peloponnesus északnyugati csúcsát elfoglaló tartomány, melynek határait képezték Északon Achaia, Keleten Arcadia, Délen Messenia, nyugaton pedig az ion tenger. Régente három főrészre oszlott: 1) A szorosabb értelemben vett Elis Északon; ennek nyugati része felel meg inkább a tartomány elnevezésének, mely «alföldet», «mélyen fekvőt» jelent; ezt már az ó korban is a «mély Elis», h coilh HliV néven ismerték s különsöen magában foglalta a Peneus völgyét; a keleti rész hegyes vidék, innen vette régi nevét is: Acrorea. 2) Pisatis, a tartomány középső része; Pisaea néven is előfordul; magában foglalta az Alpheus alsó völgyét és a coilV HliV-től a Pholoë hegység, az Erymanthus egyik kkiágazása, választotta el. 3) Triphylia, a keskeny tartomány, melyet Keleten Arcadia, Délen Messenia, illetve a Neda határfolyó, Nyugaton az ion tenger vesznek körül. A hegyek Achaja és Arcadia felől Északról és Keletről nyúlnak be Elis tartományába. Az Északon elterülő sziklás Scollist (ma Szantameri) a Homerus által emlegetett petrh ’Wlenih-vel tartják azonosnak. A híres Erymanthus (ma Olonosz) Achaja és Arcadia határainál mintegy 2225 méter magasra emelkedik. Havas csúcsot képez a Lampea (most Asztrasz) hegy is. Az Erymanthustól délnyugati irányban emelkedik a Pholoë fensík (ma Lala fensík); Keletre ágazik ki a Kronion és a Saurou deiraV hegyszoros. Triphylián nyugati irányban huzódik végig a Pellon hegység (most Palatia), mely Pisa felé a határhegységet alkotja; Délre az 1200 m. magas Minthe (ma Alvena), fölötte északi irányban a Lapithus csoport. Elis földje a tenger felől mély fekvésű, lapályos, helylyel-közzel lagunák s mocsarak vannak. A lejtősség Keletről nyugati irányban nyúlik, a tengerpart szelid hajlású íveket alkot; csak két kimagasló pontja nyúlik a tengerbe: a Chelonatas promontorium (Glarentza, Torneze fokok) mintegy 226 m. magasságban Zacynthus sziget átellenében, mint Peloponnesus legnyugatibb kiszögellése; alább Délre pedig a Phea és Ichthys (most Katakolo) hegyfokok terülnek. A földje főleg Nyugaton lapályosabb, a folyók alluviuma takarja; a folyók dúsan öntözik a vidéket, különösen az Achaja felé határt képező Larisus, továbbá a Peneus és Alpheus, melyek a termékenyítésen kívül kiáradásaikkal már az ó korban rengeteg károkat is okoztak. A régi Peneusba (most Verveni) ömlik a Ladon (ma Gasztuni, Gasztuniotikosz), mely az Erymanthus hegységből ered. A Peneus már a történeti időkben megváltoztatta medrét; mai torkolata 20 km.-nyire van a régitől. Az Arcadiából Nyugatra folyó Alpheus az Ichtys promontorium alatt szakad a tengerbe; mai neve Rufia; számos mellékfolyója van, ilyenek az Erymanthus, Cladeus, Enipeus, Acheorn, Selinus. Triphyliában említésre méltó folyók az Anigrus (Ajios Iszidorosz folyó), a homerusi MinuhioV (Il. 11, 722), az Acidas vagy Iardanes mellékfolyóval; ezek torkolatánál vannak a Kajaffa lagunák, s veszedelmes kigőzölgésükkel egészségtelenné teszik Elis különösen kellemes éghajlatát. legdélibb folyó a déli határt képező Neda, mely a cyparissusi öbölbe ömlik, mai neve Buzi. Elis partjának tagoltsága csekély és természetes kikötőt keveset nyújt; Északnyugaton Cyllene kikötőváros és Chelonates hegyfok között van a Cyllenei öböl, Délre Chelonatas és Ichthys között a Chelonatas öböl, és még délibb irányban a legnagyobb ívet leíró Cyparissius öböl. A tengerpartokon híres szivacshalászat van; a föld dús termést nyújt; gabona, szőlő bőven terem, a hegyek nagyszerű legelőket képeznek; híres volt az elisi gyapot; az országot átalán a természet-alkotta gyönyörű kert gyanánt emlegették mindenkor; földjét szentnek tekintették, főleg híresek voltak az Alpheus völgyében, a természetszerű amphitheatrumban tartott olympiai játékok (l. Olympia). – A dórok vándorlásakor a Kr. e. 12-ik század végére Oxylus vezérlete alatt aetolusok nyomultak be Elisbe s az ott talált autochthonok egy részét kiszorították, kik az arcadiaiakkal álltak rokonságban; ők maguk megtelepedtek a nyugati termékenyebb részeken. A különféle községek egymással szövetséges viszonyban állottak, mígnem a többi görögökkel együtt macedoni uralom alá jutottak. Elis különben már a legrégibb időbken mint igen népes és jól művelt ország szerepelt (Paus. 5, 4) és a föld vallásos jellegénél fogva lakói úgyszólván papi jogokat élveztek s még idegen hadak sem vonulhattak rajta át fegyveresen (Polyb. 4, 73); a földet békében művelhették, megerősített helyeket nem igen emeltek, a lakosság fegyverforgatáshoz nem szokott, s így a peloponnesusi háború végével annál könnyebben kifoszthatták ellenségei (Thuc. 2, 25), s miután többé nem tekintették szentnek, a lacedaemonok is sokat sanyargatták. Thuc. 5, 31. Diodor. 14, 17. Paus. 3, 8. Nevezetesebb városai: Buprasium, melyet már az Ilias (11, 756) gabnában dús nak nevez; Myrsinus vagy később Myrtuntium a Chelonatas fok közelében É.-keletre. Cyllene a róla nevezett öbölben Buprasium és Myrtuntium között; kikötő városa a tartomány legnagyobb s legnevezetesebb városának Elisnek, melyet még Oxylus alapított; a Peneus folyó átszelte s híres volt acropolisa és három gymnasiuma. Az elisi Pylus, mely megkülönböztetendő a messeniai Pylustól, Nestor hazájától, valamint a Triphyliában fekvő Pylustól. Az elisi Pylus Olympiától é. nyugati irányban 70 stadiumnyira feküdt a Peneus és Ladon folyók egybefolyásánál. Ephyra, ősrégi pelasgus város Pylustól Délre; az Acroria részen az erős határváros Lasion, a Pholoë hegység nyugati tövében. Pisatis városai: Pisa (h Pisa, Pisa) a Pholoë déli nyulványánál, Pelops birodalmának régi székvárosa, de melyet a harmadik messeniai háborúban Kr. e. 455-ben a spartaiak földig leromboltak. Olympia az Alpheus jobb partján, voltaképen nem város, hanem elszórtan épült terek halmaza a Cladeus folyónak az Alpheusba való torkolásánál. A világhírű olympiai játékok (l. Olympia) székhelye. Olympiából a hegyek mellett a part mentén vezetett Elisbe, a híres szent út, mely mellett Dyspontium feküdt. Triphylia nevesebb városai: Epitalium a tengerparton az Alpheus torkolata mellett; már Homerus emlegeti Thryoëssa névvel. Scyllus a Selinus folyócska jobb partján; a spartaiak Xenophonnak adták, ki itt irodalmi műveinek s a mezei élet örömeinek élt. Paus. 5, 6, 4. Xen. an. 5, 3, 7. Hell. 6, 5, 2. Samicum vagy Samus, nevezetes hely hadászati szempontból, mivel a Minthe hegyszoros és a lagunák közt feküdt; híres volt Posidon templomáról, hol a triphyliabeliek szövetségi ünnepeit szokták vala ülni. A triphyliai Pylus, továbbá Pyrgus vagy Pyrgi. Strab. 8, 335 sk. V. ö. Curtius, Peloponnesus, 2, 3 sk. Bursian, Geogr. von Griechenland 2, 267 sk.