’EmporoV, emporia

(v. ö. Mercatura). Az emporoV nagykereskedő, ellentétben az autopwlhV vagy caphloV-szal. Az autopwlhV az őstermelő, akár a földművelés akár az ipar terén, a ki terményeit vagy iparczikkeit maga adja el; a caphloV pedig a kiskereskedő, a ki a vett árúkat ismét tovább eladja. Rendszerint csak alacsony származású emberek foglalkoztak ilyen kiskereskedéssel. Az emporia a nagyobb származású tengeri kereskedelmet jelenti; már a homerusi korban találkozunk a cserekereskedéssel. Od. 1, 184. Il. 7, 467. 23, 740. A phoeniciaiakkal először Creta szigetének lakói kezdtek versenyezni. Különösnek tetszhetik, hogy a legrégibb tengeri kereskedés kapcsolatban állott a tengeri kalózsággal (Thuc. 1, 5), a mi távolról sem volt olyan megvetett foglalkozás, mint a milyennek azt mai napság tartjuk. A tengeri kereskedés góczpontjai voltak Corinthus, Aegina és Chuis szigete, de az első helyet Atheane foglalja el, sőt még a peloponnesusi háború után is Athenae viszi a vezérszerepet. Mikor később Athaneae hatalma és tekintélye alászállott, Rhodus szigete és Nagy Sándor idejében Alexandria lettek a tengeri kereskedelem központjaivá. A kifejlődött tengerészetnek és tengeri kereskedelemnek lehet tulajdonítani annak a tömérdek sok gyarmatvárosnak alapítását, melyek széltében az egész Földközi tenger partvidékein létre jöttek. A tengeri kereskedés lassankint öt tengeri útat ismert: 1) keleti irányban, Kis Ázsia felé, hol Ephesus volt a kereskedelem központja; 2) Észak-keletre, Thracia, Propontis és Pontus irányában; 3) Délkelet és Délfelé Cyprus, Aegyptus, Cyrene felé és innen esetleg Africa belsejébe; 4) Északnyugat felé az ion és adriai tengeren; 5) Nyugat felé Massalia irányában. Sicilia és Aegyptus voltak az ókori világ nagy magtárai, melyek bőven ellátták Görögországot és Italiát. A görög hajók viszont borokat, érczeket, házi állatokat, hajóépítésre alkalmas fát, esetleg rabszolgákat szállítottak a külföldre. A régi görögök még nem ismerték a mai kényelmes kereskedelmet, melyet a különféle ügynökségek nagyon megkönnyítenek. Athenaeben szigorú törvnéyek, a nomoi emporicoi, szabályozták a tengeri kereskedést. Így pl. nem volt szabad Athenaeből gabonát és hajóépítésre való fát kiszállítani, míg azok a hajók, melyek a Piraeeusban kikötöttek, a magukkal hozott gabonának kétharmadát kötelesek voltak Athenaeben eladni. A gondos törvények lehetetlenné tették az athenaei lakosság kizsákmányolását és eleve útját vágták mindenféle űzérkedésnek és gabonaspeculatiónak.