’Ejetai

athenaei birói testület, melynek alapítását a görög hagyomány mythikus időkre vitte vissza s némely modern kutató szintén hajlandó már a Draco előtti időkbe tenni. De akár készen találta akár maga alkotta Draco a testületet, bizonyos, hogy hivatásává a vérbűnökre vonatkozó perek (dicai jonicai) egy részében való biráskodást tette. Ugyanis a Draco-féle törvénykezés (nagy haladást jelezve az epikus felfogáshoz mérten) különbséget tett a szándékos (jonoV ecousioV) és nem szándékos emberölés (acousioV) közt, s míg a szándékos emberölésben való biráskodást az Areopagusra bízta, addig a többi gyilkossági pörökben való döntést az 51 e. kötelességévé tette, kik (valószínűleg sorsolás útján, lásd Busolt, Rechtsalt. 142. 9. jegyz.) az 50 évesnél idősebb feddhetetlen polgárok sorából vétettek. Elnökük és ügyvezetőjük a «király» archon (basileus) volt, mert a vérbűntől való tisztulás hagyományos vallásos jellegű volt. Ötvenegyes számuk, mely azelőtt sok elmés de valószinütlen magyarázatra (Lange, l. irodalom) adott alkalmat, Aristoteles ’AJ. politeia cz. iratának feltalálása óta, tehát mióta tudjuk, hogy az e. csak három helyen itélkeztek (Arist. 57. fej.), úgy magyarázható, hogy a phylék (4) és a törvényszékek (3) számának combinálása a páros szám kikerülésére való egy-egy biró hozzáadásával [4×4]+1)×3 = 51. Nevük legvalószinűbb magyarázata: e. = ostiV ejihsin (rendelkezik), v. ö. ejetmh. Hatáskörüket a negyedik század folyamán elvesztették s a heliaeának adták át. Aristot. 57.fej., v. ö. Dicasthrion alatt. Míg fennállottak, mint említettük, három helyen itélkeztek, mindenütt szabad ég alatt. 1) A Palladiumnál (Palladion, Pallas istennő szenthelye) szándékolatlan emberölés ügyében (jonos acousioV), továbbá olyan cselekmények értelmi szerzősége vagy támogatása (bouleusiV) felett, mely szándékos vagy szándéktalan halálát, vagy gyilkoló szándékkal való megsebesítését okozta valamely polgárnak. Az értelmi szerzőt (boulemsaV) a tettessel (ceiri ergasamenoV) egy büntetésben részesítették, a büntetés pedig határolt időre való számkivetés volt, de a bűnös visszatérhetett, ha a meggyilkolt rokonaival vagy phratriájának az e.-tól választott tíz tagjával ünnepélyesen kibékült. Vagyonát nem bántották. A Palladiumban döntöttek továbbá rabszolgák, idegenek, zsellérek megölése ügyében is. 2) A Delphiniumnál (Deljinion, a delphii Apollo teplom), olyanok felett, kik elismerték, hogy öltek, de azt állították, hogy tettüket a törvény megengedi (jonoV dicaioV a későbbieknél). Ilyenek voltak, a kik pl.védekezés közben öltek vagy a kik a nejüknél, nővérüknél, lányuknál kapott férfit (moicoV) ölték meg, végül a kik szándéktalanul verseny vagy harcz közben (mert ellenségnek tartották az illetőt) okozták valakinek halálát. 3) Az ú. n. Phreattón (en Freattoi, ev Freatou), a Piraeeus félsziget egyik legvégső csucsán végül akkor ültek össze az e. (s később a heliasták), ha valakit, a ki gyilkosság miatt már számkivetve volt, odakinn elkövetett új gyilkossággal vagy szándékos testi sértéssel vádoltak. A vádlott, ha megjelent, nem léphetett a partra, hanem egy, a partig hajtott csónakról védte magát. – Pollux görög szótáríró egy félreértése következtében (8, 125. V. ö. Demosth. Macartat. 1069, 7. Aristocr. 77) a legujabb időkig azt hitték, hogy az ú. n. Pyrtaneumban is az e. itélkeztek. Aristotelesből azonban (’AJ. pol. 57) végkép kiviláglott, hogy a prytaneumi törvényszék tagjai (a basileus elnöklete alatt a phylobasileusok («törzskirályok»), a phylék fejei voltak; ez a törvényszék különben is csak szertartásszerű itéleteket hozott ismeretlen gyilkosok, gyilkos állatok és élettelen tárgyak ellen. Az illető tárgyakat, melyek a szerencsétlenséget okozták, törvénykezés után túlszállították a határon. – Irodalom: Az e.-nak az Areopagushoz való viszonyára vonatkozó sok elmés hypothesis Aristoteles ’AJhnaiwn politeia-jának felfedezése óta megdőlt, de némely munka részletes kutatásai miatt most is értékes. Ilyen: Wecklein, der Areopag, die Epheten und die Naukraren (Ber. d. bayer. Akad. Phil.-hist. Kl. 1873) és kivált Philippi, Der Areopag und die Epheten, Berlin, 1874 és Lange, Die E. und der Aeropag vor Solon (Abh. d. sächs. Ges. d. Wiss. 1874. 187 skk.).