Favonius.

– 1. M. F., az idősb Cato vak utánzója (simius Catonis). Kr. e. 61-ben a Bona dea ellen vétett P. Clodios és az őt védő Cn. Piso consul ellen Cato invectiváihoz csatlakozott és különösen Cicero érdekében fejtett ki buzgóságot (Att. 1, 14, 5). 60-ban másodszor pályázott a néptribunusságra, de a triumvirek, kikre működése kellemetlen volt, elbuktatták. Tagja volt a senatusnak s mint buzgó köztársasági folyton ellene dolgozott a hatalmasok érdekében indítványozott törvényeknek, minők pl. Caesar lex agrariája (59), a lex Manilia (57) s a lex Trebonia (55). Plut. Cat. min. 32. Cic. Att. 2, 4, 7. Dio. 38, 7. 39, 34–36. 53-ban aedilissé lőn, különösen az ifjabb Cato segítségével, ki a szavazatok meghamisítását észrevette. Plut. Cat. min. 46. Nagy és abban az időben veszedelmes őszinteséggel állt ellen Pompejus nagyravágyó törekvéseinek. Dio Cass. 39, 34 skk. 49-ben elnyerte a praeturát s a Caesarral való kiegyezésről hallani sem akart, sőt a gyülölt Pompejushoz is csatlakozott ellene, kit aztán balsorsában sem hagyott el. Csak Pompejus halála után tért vissza Romába s Caesartól kegyelmet kapott. Plut. Pomp. 67. 71. Caes. 41. Cic. ad fram. 8, 9, 5. Caes. b. c. 3, 36. 57 sk. A tapasztalás megtanította, hogy a törvényellenes egyeduralom is jobb a polgárháborúnál s ez érzületét ismerve a Caesar elleni összeesküvésbe sem vonták be; a tett után azonban Brutus- és Cassiushoz csatlakozott, velök távozott Romából, de tolakodásával nekik is terhökre esett. Plut. Brut. 12. 34. App. b. c. 2, 119 sk. Cic. Att. 15, 11, 1. Philippinél a triumvirek fogságába esett, s míg Antoniust tisztelettel üdvözölte, Octavianusnak keserű, gyalázó szemrehányást tett a szabadságért harczolt számos római kivégeztetéseért, s Octavianus parancsára megöletett. Suet. Oct. 13. Plut. Pomp. 60. Brut. 34. Cicero több ízben megemlélkezik róla mint szónokról. Att. 2, 1. 4, 16. – 2. L. Szelek, I.