Fetiales

egy papi testület tagjai, melynek az volt a hivatása, hogy a nemzetközi harcz- és békejogokra (jus fetiale) felügyeljen. Az intézmény egész Italiában el vala terjedve (Fest. s. v. Feretrius); Romában a hagyomány szerint Numa vagy Ancus Martius alapította meg. A F. collegiuma itt húsz (Plin. 28, 2 szerint 15) tagból állott, s egynek elhalálozása után cooptatio útján egészült ki; a tagok pedig mindig a legelőkelőbb osztályból származtak. Ha egy idegen néppel viszály tört ki, kötelességük volt a dolog alapos megvizsgálása után véleményt mondani, vajjon béke legyen-e vagy háború. Ha elégtételt kellett kérni (res repetere), akkor négy fetialisból álló küldöttség ment az illető néphez, s a szónok, kinek pater patratus volt a neve, egy hagyományos formulát mondott el. Ez volt a clarigatio. Ha elégtételt kaptak, békében távoztak el; ha nem, akkor 10–33 napi haladékot tűztek ki, s ha ekkor sem kaptak, a pater patratus ünnepies formában tiltakozott s kijelentette, hogy az ügyet a római nép maga veszi a kezébe. Ha azután a nép háborút határozott, a szónok legalább három tanú jelenlétében ünnepélyesen hadat izent és véres lándzsát (hasta ferrata, sanguinea) dobott az ellenség területére. Liv. 1, 32. 4, 30. Dion. Hal. 2, 72. Minthogy Roma területe idővel nagyon megnövekedett, a Pyrrhusszal vívott háború óta magában Romában, Bellona templom mellett folyt le a hadizenet ünnepélyes szertartása. Ov. fast. 6, 205. Serv. ad. Verg. Aen. 9, 53. Szövetség kötésekor a f. közül kinevezett pater patratus mondta el az esküformát, melynek vége Livius szerint (1, 24) így hangzott: «Audi, Juppiter: ut haec omnia ex his tabulis palam recitata sunt sine dolo malo, utque hic hodie rectissime intellecta sunt, ab his conditionibus populus Romanus prior non deficiet. is prior defecerit publico donsilio, dolo malo, tu, Juppiter, illo die populum Romanum sic ferito, ut ego hunc porcum hic hodie feriam, tantoque magis ferito, quanto magis potes pollesque.» S ekkor egy kovakő-késsel, melyet Juppiter Feretrius templomában őriztek, levágott egy disznót (foedus ferire, icere). Azután maga is aláírta az okmányt, hogy így a papi testület is kötelezve legyen a szerződés megtartásának ellenőrzésére. A 2. pún. háború után ritkán említik a fetialest, habár még a császárok alatt is működtek. Általuk ízent pl. Augustus hadat Cleopatrának (Dio Cass. 50, 4) és 177-ben Kr. u. M. Aurelius a scytháknak. Dio Cass. 71, 33. Befolyásuk azonban hanyatlott, mert a nemzetközi viszonyok elvesztették vallásos jellegüket.