Fiscus.

A római államkincstárt eleinte sacrarium, azután aerarium populi, végül fiscus szóval fejezték ki. Fiscus eredetileg kosár, kincses kosár, majd fejedelmi kincstár (fiscus caesaris), később, midőn az absolut monarchia megszilárdult, az államnak más kincstára nem is volt mint a fiscus. Még Augustus alatt csak az ő magánpénztára, melylyel szabadon rendelkezhetett, de bőven dotálta. Ebbe folytak be a princeps provinciáinak összes jövedelmein kivül bizonyos császári illetékek a senatori provinciákból (l. Procurator és Tac. ann. 2, 47), a császárnak tett végrendeleti hagyományok, az uratlan hagyatékok (bona vacantia) s a bona damnatorum jövedelmei is. Tac. ann. 4, 20. 6, 2. Kr. u. a 200. évtől fogva valamennyi provincia a fiscusnak adózott s az aerarium (l. o.) egyszerű városi pénztárrá lőn.