Flamen, flamines

(rokon a flare tövével, tehát olyan pap, ki a szent tüzet fujja, meggyújtja), Romában bizonyos isteneknek különleges áldozó papjai, kiket a pontifex maximus nevezett ki. Szám szerint tizenöten voltak, de nem alkottak testületet. Három fl.-nek patricius családból kellett származnia, ezek: a flamen Dialis, Martialis és Quirinalis, s flamines majores a nevük. A többi 12 (flamines minores) plebejus rangú volt és kisebb istenek (Vulcanus, Flora, Pomona, Carmenta stb.) szolgálatában állottak. A császárok korában az istenített császároknak is voltak flameneik. Tisztük élethossziglan tartott és csak ritkán vesztették el méltóságukat. Jelvényük a csúcsos föveg (apex) áldozati állat bőréből, kezükben olajág, gyapjúcsomóval a végén. Polgári kötelességek alól föl voltak mentve, s kezdetben hivatalt nem kaphattak (Liv. 4, 54, 7); Kr. e. 199-től kezdve városi tisztviselők is lehettek, de ekkor sem volt szabad Italiából távozniok. – A legelső flamen Juppiter papja volt, a flamen Dialis. Ez nem tölthetett házon kivül éjszakát, hogy az áldozatot sohase hanyagolhassa el; a császárok korában évenként két napot engedett neki a pontifex maximus, hogy másutt is alhasson. Tac. ann. 3, 71. Kitüntető jelvényei: a toga praetexta, sella curulis, ülés a senatusban, egy lictor; de életét sok rendszabály korlátolta. A köztársaság végén 72 évig (86–13-ig Kr. e. Tac. ann. 3, 58. Dio Cass. 54, 36 szerint Kr. e. 10-ig) az állás betöltetlen maradt. Úgy ő mint neje, gyermekei és palatinusi háza az istennek vala szentelve; olyan házasságból kellett származnia, melyet conferratio (l. o.) alapján kötöttek, maga is csak ilyen házasságban élhetett, nejétől tehát nem válhatott el. Tac. ann. 4, 16. Ha özvegy lett, állásáról le kellett mondania. Plut. quaest. Rom. 50. Minden napja ünnep volt, s mindig viselte jelvényeit; ha az utczán járt, a lictor és hirdetők mindenkit eltiltottak a munkától, melyet nem volt szabad látnia. Szintúgy nem találkozhatott fegyveres ellenséggel, nem ülhetett lóra, nem érinthetett piszkos állatot, vagy tárgyat. Gell. 10, 15. Gyűrűt vagy csomós tárgyat vagy lánczot (a szolgaság jelvényeit) nem volt szabad viselnie. Neje, a flaminica, Juno papnője volt; jelvényeit: hosszú gyapjúruha, magas hajviselet (tutulus) biborszalagokkal, fátyol és kendő a fején (Gell. 10, 15, 27), kezében áldozati kés. A flamenek a mindennapi áldozatot végezték; bizonyos ünnepeken a pontifexekkel és Vesta szűzekkel együtt működtek.