Gellias

GelliaV, gazdag és tekintélyes agrigentumi polgár, szülővárosa fénykorában, a Kr. e. 5. század közepén. Egyesültek benne mindazok a kiváló tulajdonok, a melyeket a régiek az agrigentumiakban magasztaltak. Óriási vagyonával sok jót tett. Támogatta a szegényeket, asztalához szívesen látott mindenkit, de különösen az utasokat; kiházasította a szegénysorsú leányokat. Val. Max. 4, 8. Diod. Sic. 13, 83. A kis termetű, de nyilt eszű emberke bővében volt a találó ötleteknek. Igy midőn Centuripaeben mint követ jelent meg és a népgyűlésen kinevették alakja miatt, azt mondá, hogy ne csodálkozzanak, mert Agrigentumban az a szokás, hogy nagy városokba nagy termetű, apró helységekbe pedig hozzá hasonló követeket küldenek. Midőn 406-ban a carthagóiak hatalmukba ejtették a várost és még a templomokat sem kimélték, G. Minerva templomát, melybe néhányad magával menekült, felgyujtotta, hogy ezzel a szent helyet s magát a méltatlanságoktól megmentse. Diod. Sic. 13, 90.